14.fejezet "Lezárás".

A folyosó sivár, és szörnyen lehangoló, a szívem a torkomban dobog. A tea, amelyet Emil nyomott a kezembe, már rég kihűlt, de még egy korty sem fogyott belőle. A hideg kövön ülve, egyre csak azon pörög az agyam, mi lehet odabent. Theo ott van bent, míg én itt kint, a piros báli ruhámban tehetetlenül várok. Derek nem mozdult mellőlem, ahogy Emil és George se.Arcom könny és smink maszatos. Hajam már rég nem az a gyönyörű konty, ami volt. Most nehéz barna fürtjeim vállamra omlanak.

-Ki a legközelebbi hozzá tartozó? -lép hozzánk egy idős nénike.

-Én, én, mi történt? -állok fel olyan gyorsan, hogy a pohár hangosan koppan a földön, szét hányva tartalmát a tiszta padlón. -Hope Bruce vagyok, a...a barátnője.

 - Nos, Ms.Bruce, azt hiszem, ezt nem lesz könnyű hallania...
***

Egy kórházi ágyon térek magamhoz, az ájulásom révén a fejemen most egy szép kis kötés díszeleg. Emilt pillantom meg először, szomorúan néz vissza rám.
- Mi...Mi történt? -nyöszörgöm.
-Theo, Theo meghalt Hope-mondja szörnyen halkan a lány, szinte el is nyeli hangját a félhomály.
-Tessék?
-Annyira sajnálom!

A levegő, hirtelen nem jut el hozzám, könnyeim megállíthatatlanul törnek utánam. Artikulátlan hang szökik ki torkomból. Em mellettem terem, és lefogja a kezeim.
-Hope, kérlek nyugodj meg. - magához ölel, és nyugtató szavakat kezd fülembe suttogni.

Nem tudom mikor sírtam magam álomba, de megint felkeltem, ugyan ott mint előbb. George, és Emil is egy-egy székben aludtak nyakatekert pózban. Derek pedig a földön ült, a falnak dőlve, szintén elbóbiskolva.

Halkan teszem le lábaim, és sunyógóm ki a folyosóra. A hullaház előtt fékezek le. Csendben teszem kezem a kilincsre, és nyomom le. A sok fiók (?) Között nem lelem meg azt a nevet, amit nem is akarom. Azonban a hátam mögött pihenő asztalon felfedezni vélek, egy emberi testet. Mellkasom vadul emelkedik, és süllyed, míg oda bukdácsolok, és lerántom a leplet. Szám elé kell kapnom a kezem, nehogy fel sikítsak. Ez... Ez Theo, olyan mintha csak aludna. Végig simítom haját, érzem, ahogy egy könny csepp félbe szeli arcom.

-Ne aggódj szerelmem... -nézek körbe a szobában, mikor meglelek egy szikét, gyorsan kezembe kapom.
-Megyek utánad-nyomok egy utolsó csókot, a régen olyan meleg ajkakra, amik most mintha jégből volnának. A szikét két marokra fogva emelem fejem fölé. Hatalmas lendülettel vágom hasamba. A penge akadály nélkül vágja át a fehér bőröm. Oldalra esem, fejem hangosan koppan a padlón, nem fáj, már semmi sem fáj.
Utolsó gondolatom egy név, és egy arc.
Theo....

13.fejezet "nem, ez nem lehet"

Hope szemszöge:
Fatime a fehér zongora előtt ülve játsza ugyan azt a dallamot, újra és újra. Igaz néha bele csúszik egy egy hiba. Halley a pufok szőnyegen fekszik, és valami ócska szerelmes dolgot játszik a két barbiee babájával. Néha úgy érzem, jó lenne, ha tényleg ők lennének a családom, de már döntöttem. Minden áron vissza megyek Theohoz. A terv már kész, és remélem be is válik. Ahogy meghallom Lucas hangos lépteit, felkapom fejem.
- Luc... - ugrom fel. Elé rohanok izgatottan.
- Mit akarsz? -  nyög fel.
- Téged, most, a Porsche-n elég férfi vagy hozzá? - lépek elé kihívóan.
- Te megbolondultál? Apa itthon van...Szemem forgatom idegesen.
- Igaz, Dereket kellett volna megkérnem - "Hope, fejezd be, gondolj legalább Derekre." hallom meg fejemben Orion hangját.
- Ribanc... - sziszegi Luc és kézen ragad. Talán kicsit erősebben is, mint kéne.
***
Hangosan csapódik be a garázsba vezető ajtó. Lucas a kocsinak nyom teljes súlyával ott tart, míg megcsókol. Szívem vadul kezd verni. Érzem a fülem végéig elpirultam. Tompa hang rángat vissza a valóságba:
- Lucas, anyád mondta, hogy itt vagy, kéne a...
- Derek hangja elcsuklik, mikor az ajtót kitárva meglát minket.- Derek ez nem az aminek... - kezdem dadogva.
- Ne... Ne is folytasd, én.. Én értettem félre - fordul ki a szobából. Utána indulnék, de Lucas keze mint egy vaslánc ott tart.
- Hagyd csak, majd megemészti -  csókol nyakamba. Kis időbe bele telik, míg össze szedem magam és ellököm.
- Már, nem akarom... Inkább csináljunk mást. - mondom. Ez a terv is fucsba ment, pedig ha Derek helyett Kate kap rajta minket, tuti elküld.
- Mit? Gördeszkázzunk vagy mi?
- Igeeen, lécci! - csillan meg szemem boldogan. Luc sóhajt egyet, és elő vesz egy fa deszkát.
- Tudsz legalább? - vonja fel szemöldökét.
-Nem... Vagyis, hát nem, tényleg nem - rázzom meg fejem zavartan.
-Remek... - sóhajt fel megint.Együtt megyünk ki a ház elé, és most tényleg úgy érzem, hogy Lucas ember. Elém teszi a deszkát. Bizonytalanul állok rá, két kezem a másik vállára teszem. Luc keze a derekamon pihen. Először csak a két oldalra mozgom, majd Lucas segítségével egy kört is leírok. Boldogan nevetek fel. Azonban mikor a deszka végére lépek, és így az eleje felemelkedik, majdnem elesek. Igen csak majdnem, mivel Luc elkap. Pirultan nézek a barna szemekbe.
-Bocsánat...
- Ugyan, csak béna vagy- von vállat. Felemelem a kezem, hogy újra megüssem, de hírtelen megcsókol, így eza tervem csődbe megy.

***

Derek egész úton nem szólt hozzám, mikor leparkol az iskola előtt, végre megtöröm a csendet.
- Mi a bajod?
- A fogadott tesoddal csókoloztál, ez undorító! -mondja idegesen.
-Nem én akartam a fogadott tesoja lenni! Ne engem támadj!-csattanok fel. A telefonom hangosan rezzen meg, a piros kis táskában.Gyorsan elő kapom, nem törődve Derek ideges arcával.
"Hope, baj van, baleset ért minket, siess. Emil"
Könnybe lábad a szemem, ahogy felnézek Derekre.
- Mi a baj? -néz rám aggodalommal szemében.
- Segíts kérlek! Oda kell jutnom-szipogom kétségbe esve.

***
Három óra múlva, kipattanok a kocsiból nem törődve senkivel. Berobogom az előcsarnokba. Az egyik nővér elmondja, hol vannak a barátaim.
Az ajtó előtt George ül, a fejéhez nyomva egy véres törcsit.
- Hope? -döbben meg.
-Mi történt? -esem neki, de valaki hátulról lefog.
-Nyugodj meg-Emil az.
-Mi történt?-kérdem, de hangom most elcsúklik.
-Autó baleset, a régi híd leomlott alattunk-enged el. A padlóra csúszom, hangosan fesirva.
-Hol van?
-Még műttik.

12.fejezet "a ruha"

 

 - Én mondom neked Hope, a legszexibb pasi az, akinek a haja hosszú, és szép - mondja Scar teljesen komoly hangon. Szemet forgatok egy apró mosollyal. Épp Scarlet és Shane lakásán vagyok, és valami pocsék vígjáték megy a tv-ben. Lehunyom a szemem ásítva.

- Utálom ezt a filmet...

- Nyugi Hope, ő sem szeret téged! - nevet fel Scar.

- Shane mikor jön meg? - nézek rá kíváncsian.

- Öhm négykor végez, olyan ötkor itthon kell lennie. - a szájába töm egy kis popcornt.

- Mióta vagytok, tudod így együtt? - nézek rá kérdőn.

- Három éve, a boltban találkoztunk, majdnem rám esett egy karton kutya kaja, de ő segített. - néz a távolba, egy apró ábrándos mosollyal.

- Jó lehet... valakivel így együtt lenni. - akaratlanul is Theo jut az eszembe. A gyerekes mosolya, és a kedves pillantásai.

- Ismerem ezt a nézést, van valakid! Ki az? - olyan izgatottan néz a szemembe, hogy akaratlanul is elvigyorodom.

- Senki, vagy is, nem tudom. - vallom be. -Van egy fiú, Theo... Ő nagyon sokat jelent nekem... - kezdem akaratlanul is a hajam piszkálni.

- Woawh, milyen romantikus! - a popcorn kiépül az öléből, a tál hangosan koppan a padlón. Az a sok fehér szem, mint a fehér hó, hullik szét a szőnyegen.

- Scar, már megint valami szörnyen "Cuki" avagy "romantikus" volt? - szólal meg az ajtóból Shane, hangjában bujkál a nevetés.

- Igen az! - bólogat vadul Scar.

- Hoztam vacsit, Hope ma is itt vacsizol? - néz rám kíváncsian.

- Nem Shane köszi, Derekkel van találkozóm. - mosolygom rá. Felállok, és felveszem a fekete pulcsimat. - Mentem is, ne tegyetek olyat... ugyan minek töröm magam? - sóhajtok drámaian, mire Scar hozzám vág egy párnát. - Sziasztok! - megyek ki nevetve. Imádom őket, tényleg remek emberek.

***

- Szóval, a düh az mindig piros, ha Tom ideges piros lesz a feje, nade akkor Hulk miért zöld? - teszi fel nekem Derek a kérdést. Arca komoly, és borostás is.

- Mert Hulk fasza gyerek. - kuncogom. Lenyalom a kanálról a fagyit. Igen hűvös éjszaka van, ilyenkor a legjobb a fagyi, mondta Derek.

- Hulk nagyon fasza, de nem gyerek. - rászkodik meg Derek a nevetéstől. Az én fagyimból lop, hiszen az ővé már elfogyott. Próbálom elhúzni a poharam, de a kanala egyre jön utána. Elnevetem magam, ahogy előre hajolok, Derek pedig rám.

- Neked is volt... - hisztizem mikor már megette az én kanál fagyimat.

- A tied finomabb. - von vállát.

- Persze, az enyém mindig az... - duzzogom.

- Pontosan! - bólint minden tudóan. Szemet forgatok, még én is eszek egy falatot.

- Amúgy, köszi, a kérdést, nem, Rebeka nemet mondott, nem jön el velem a bálba. - rázza meg a fejét

- Jaj, ne haragudj, nem akartam, úristen, de bunkó vagyok. - hunyom le a szemem idegesen - Miért mondott nemet? - nézek rá bűnbánóan.

- Mással megy, de nagyon bánja, hogy nem kérdeztem meg előbb...blah blah blah... - a hangja olyan lemondóan, hogy megsajnálom.

- Segíthetek valamiben? - kérdezem kedvesen.

- Voltaképpen, mi lenne, ha te lennél a partnerem? Tudod, téged valahogy mindenki utál. - húzza el a száját, szánakozva.

- Igen, valahogy feltűnt a dolog, de tudod mit? Benne vagyok! - az üres fagyis poharat egy kukába dobom. Derek is így tesz, megfogja a kezem, és egy sakktáblához húz.

- Tudsz sakkozni? - néz rám kíváncsian.

- Tudok.

- Remek, de most nem játszunk! Kíváncsi voltál a kígyókra, na, most beavatlak. Szóval, mint a sakkban van a király, avagy a vezér, az ő szava szent, bár a törvényt neki is be kell tartania. Bár úgy tartják, a motoros bandák a törvény ellen vannak, pedig a bensős szabályaik nagyon szigorúak. A vezér után jön a futó belőlük kettő van, a főnök után ők jönnek a rangsorban, majd a lovak, na, belőlük négy van, majd a bástyák ők már nem a belső kör tagjai, övék a piszkos munka, ahogy a parasztoké is. Lucas a belső kör tagja volt, ő egy ló volt. Én egy senki voltam, apámé az a hipermarket, ahol dolgozunk, kettő van neki, egy itt és a városban is. Motoroztam, de csak úgy brahiból, erre meg akartak verni, nem voltam szimpi nekik, ez Luck-nak nem tetszet, megvédett. Hát így lett a barátom. - mondja. Nagy levegőt vesz, és hagyja, hogy meg emésszem a dolgokat.

- És a királynő? - Veszem kezembe a fekete királynőt.

- Aki tetszik a vezérnek, az a vezéré - von vállat.

- Cöh... nagyon felvágós... - mormogom.

- Hát ebben tényleg nincs benne a szőke herceg fehérlovon.  - elnevetem magam. Csak Derek képes erre... színt hozz az életembe.

***

- Anya... anya... Fatime lopja a kajám!

- Nem is igaz! Halley hazudik. - épp vacsorázunk.

- Kathaline... - szólalok meg hírtelen.

- Igen drágám? - pillant rám kérdőn.

- Derek elhívott a bálba, de nem tudom, milyen ruhát vegyek fel... segítenél ruhát venni? - nézek rá kérlelőn.

- Ohh... igen igen igen!!! - nagyon boldog, ahogy tapsikol.

- Kate...ne légy ilyen gyerekes... - rázza meg a fejét nevetve Philips.

- Szóval... Derek elhívott.... - hümmög Lucas.

- Igen el, szóval elmegyek vele. - mosolygom rá kedvesen.

- Ez annyira aranyos!

- Kate...

- Valld be Philips, hogy ez tényleg az. A mi kis Hope-unk randizik. - kezét szívére teszi, meghatott tekintettel néz férjére.

- Igen az... - hagyja rá a dolgot a férfi.

- Anya én is mehetek veletek? Látni akarom Hope-ot olyan szép báli ruhában. - mondja Halley, még vadul mutogat. Elnevetem magam.

- Persze, hogy jöhetsz. - mondom én, nevetve. Kathaline is vadul bólogat.

Orion szemszögéből:

Hope túl régóta tartott elnyomva, így most végre kitörtem, és -bár ez nem nagy cucc- zuhanyoztam.

Ahogy kilépek a vízsugár alól, magamra kanyaritok egy törcsit. Kisétálok a szobámba, kicsit sem lepődöm meg, hogy Lucas az ágyamon ül.

-Mit akarsz? - morranok fel.

- Csak hoztam egy sört... - nyújt felém egy üveget. Elveszem, és kinyitom, egy korty után elfintorodom.

- Első sör? - nevet fel.

- Az - fintorogva ülök le az ágyra. Luck az íróasztalomnál ül, kezében egy félig üres üveggel.

- Érzel valamit... Derek iránt? - néz rám szemrehányóan. Vállat vonok, míg még egy kortyot iszok. Derek iránt Hope se érez semmit, ahogy én se, szóval nincs probléma. Lucas elém térdel, és orromra puszil.

- Ajánlom, hogy ne szeress belé. - súgja. -  Nem szeretek osztozni. - suttogja. Hamarosan a hátamon találom magam, felettem Lucasszal.

Milena:

Fájó háttal, és kicsit émelyegve kelek fel. Ahogy felülök, nyújtózom egyet. Arcomhoz kapok, majd a hajamhoz, az megint barna.... barna... Lassan kelek fel az ágyból, és megyek. A tükörből megint az az idegen lány néz vissza rám.

- Kinek a testében vagyok? - kérdezem halkan a tükörtől. - Azt tudom... hogy ki vagyok, de te vajon ki vagy? - egy fáradt sóhaj hagyja el tüdőmet.  Felrángatom a ruháim, megigazgatom a hajam, míg próbálom elfogadni a külsőm. Bár szerintem ez tuti nem én vagyok, de annyi baj legyen. Lesétálok a lépcsőn, minden olyan új, és szép, a bútorok, a ház, és a lent álló két kislány, meg - több mint valószínű - az anyjuk, akik épp öltöznek.

- Na, gyere Hope, indulunk ruhát venni neked. - mondja kedvesen a nő. Körbe nézek, de rajtam kívül nincs itt senki. Ezek szerint... ez a lány Hope, nade, hogy kerültem a testébe?  Lesétálok, majd felhúzom az egyik cipőt, ami pont passzol rám.

- Milyen ruhát szeretnél a bálba? - kérdezi csevegő hangon a nő. Elgondolkozom. Bálba készülünk? Vajon a partnerünk milyen? Ahogy elnézem Hope nem egy csúnya lány, igaz a szeplői kicsit túl gyerekesé teszi. De a társa se lehet csúnya.

- Valami szép hosszú ruhát. - válaszolom vontatottan. Nem tudom pontosan, hogy az a bizonyos Hope milyen stílusú...de én csajos vagyok. Ahogy elindulok, ölembe kapom a kis szőke lányt. Aki nagyon nagy szemmel, és mosollyal nézet rám.

- Hope, szerintem legyen rövid a ruhád, hogy játszódjon a lábad. - mondja a barna kislány.

- Fatime, ezt Hope-nak kell eldöntenie. - szól rá az anyja. Szóval ő Fatime... vajon a szöszinek mi a neve?

***

A boltban már a harmadik ruhát próbálom fel, de még mindig nincs meg, az az igazi. Amit nem akarok majd levenni, mert annyira jól áll. Halley -így hívják a szőke kislányt- a földön ülve játszik Kathaline teloján, míg Fatime ruhát válogat az anyával. Aztán jön az az érzés, ezt mindenki ismeri, mikor meglátsz egy helyes fiút, aki rád mosolyog, a szíved hevesen ver, a lélegzeted eláll. És akaratlanul is zavarba jössz, nos, én ezt éreztem, mikor megláttam, ezt a rövid piros ruhát. Éreztem, hogy ez az igazi. És ezt az is bizonyítja, hogy tökéletesen jó rám. Igen, ez az igazi.

- Néha ruhát találni, nehezebb, mint partnert.... - mondja Kate.

- Igen, ez valamennyire igaz. - nevetem el magam. - De ez, ez az igazi! - bólogatok.

- Akkor, megyek, kifizetem! - mondja boldogan, majd el is tűnik. Halleyre nézek.

- Milyen? - kérdezem egy boldog mosollyal.

- Elmegy. - von vállat. Elnevetem magam, majd kacsintok egyet.

- Köszönöm!

 

Hope szemszögéből:

Reggel mikor felkelek, az órára nézek. Hajnali négy óra, és hétfő, HÉTFŐ? Hiszen mikor lefeküdtem, szombat este volt. Ásítva nézem meg, azt a zacskót, ami az ágyam mellet van, egy vörös ruha van benne. Nem is csúnya.... Mikor is lesz a bál? Péntek? Na, remek.

 

11.fejezet "munka"

    A reggeli napsütötte tájon, néha egy-egy kósza szél süvített végig. Tavaszhoz képest igencsak hideg volt, bár lehet nem is ez a jó szó. Az iskolában senki nem beszél velem, csak Derek. Mikor egyedül ülök a menzán, mellém ül, és lop a kajámból. Nem is értem miért barátkozik Lucassal. Biztos nincs ki mind a négy kereke, vagy nem tudom.  

    -Amúgy, te hogyan barátkoztál össze, azzal az idiótával?-teszem fel neki ebédnél a legégetőbb kérdést.

    -Nos, ha hiszed, hanem jó srác volt. - itt horkantottam egyet - De tényleg nem vicc. Na mind1, akkor lett ilyen, mikor beállt egy motoros bandába. A mi falunk kicsi, de alig egy órára van a város, és itt van a szeméttelep, ami a Kígyók banda helye. Lucas is a tagja volt. Aztán kilépet, egy nagy vita után. Azóta vagyok mellette....mert én miattam lépet ki.-mondja szinte egy szuszra. Némán figyelek rá egy ideig, majd számát kicsit kinyitom, hogy kérdezek. De menten be is csukom. Derek szeméből simán kiolvasható a "ne feszegesd".

    Némán eszünk tovább.

    ***

    Derek felajánlotta, hogy beajánl a hipermarketbe ahol ő is dolgozik. Persze mentem bele mentem, így kevesebbet leszek otthon.

    ***

    Ma van az első napom a munkában. Nagyon ideges vagyok. A főnök, egy alacsony, sovány, nyomot fejű, hosszú nyakú nő. Vörös haja loknikban hullik széles vállára. Fekete apró gomb szemével szigorúan mér végig. Hirtelen úgy érzem, még azt is látja, hogy Hulk-os fehérnemű van rajtam.

    -Na, szóval...-néz körbe a kis társaságon Mrs. Pits-..először is; köszöntöm az új lányt, Miss. Bruce-t, remélem, hamar beilleszkedsz a mi családunkba-valahogy a nevetés fog el, de ezt Derek hasamba fúródó ujja megakadályozza. Ajkamba harapok, még bólintok.

    -Ma mindenki máshová lesz elosztva. Derek, kérlek menny a friss árura, te leszel ott a főnök ma.-Derek bólint, majd el is indul. Szememmel követem, vékony, de izmos alakját, még az egyik sorban el nem tűnik.

    -Hope...ügye szólíthatlak így?-néz most rám a főnök.  Bólintok egyet pirultan.

    -Igen..-nyögöm nagyon halkan.

    - Menny a száraz árura, mondjuk a vegyi dolgokhoz, negyvennégyes sor. A raktárban megtalálod a rolli kocsit, majd küldök valakit, aki betanít. - rendelkezik. Bólintok, majd el is indulok a raktárba.

     Hatalmas nagy, szerintem simán eltévednék benne. Egy kedves hölgy elém tolja a kocsim. Rekeszekben vannak mindenféle mosószer, öblítő, felmosó szerek sokasága. Sóhajtva próbálom kihúzni a rolli kocsit. Ez sikerül is, még neki nem vezetem egy fehér oszlopnak. Az egyik rekesz hangosan koppan a kőpadlón. Egy másik rekesz viszont a fejemtől pár centire áll meg. Na, de nem magától. Egy izmos felkar tartottja ott. Az idegenre nézek. Tejfel szőke kusza haja úgy mered százfelé, mintha véres verekedéssel össze veszet volna fésűjével, és az óta nem is használja. Erős az arccsontja. Markáns állát kis borosta ékesíti. Fehér bőrű arcából csak úgy ragyognak a kék szemei.

    -Köszi.....-hebegem. Elmosolyodik, ahogy feltolja ládát a helyére.

    -Semmiség, velem is megesett már!-mondja. Lehajolva kezdjük el felszedni, ami leeset. Valami fertőtlenítő kiborult, nagy tócsát hagyva.

    -Takarított kérünk.-néz az egyik hölgyre. Amaz morog valamit, még elkezd felmosni. A kocsi rácsához nyúlok. A fiú a kezemre simít.

    -Majd én eltolom neked.-kacsint rám. Biccentek neki.

    A soromba érve egy fekete üstök tűnik fel a látó teremben.

    -Sziaaa Shaneeee!-csapódik a fiúnak.

    - Scar!-forgatja meg a levegőben a lányt.

    -Szia......-néz rám mosolyogva az idegen-... Scarlett vagyok, te meg biztos Hope. - bólintok, jelezve bele trafált. Szemügyre veszem huzatosabban, fehér arcát fekete Cleopátra stílusú haj keresztezi. Arca kerek, és a szeme...a szeme valami lenyűgöző. Kívül barna, még belül a pupilla körül zöldes-kék. Sovány alakján lóg a nagy sárga egyen póló. De mivel oldalt elköltötte így kivillan a hasa. Fura köldök piercinge van. Fekete cicanadrágja, és fekete cipője alkotja öltözéke többi részét. Magasabb nálam egy fejjel, így csak fél fejjel alacsonyabb, Shane-nél.

    -Én foglak betanítani!-kezd, boldogan ugrálni majd kézen ragad.-Shane, tűnés! -néz a fiúra. Az csak egy szelíd mosollyal reagál a kicsit bunkó dologra. A lányhoz lép, és egy csókot lehel az ajkára.

    -Rohadj meg, ribanc.-súgja a fülébe, valami elképesztően szexi hangon.

    Scarlett csak a fenekére csap.

    -Irány pénzt keresni, buzi!-nevet fel. A fiú egy kecses mozdulattal bemutat neki, majd felém biccent.

    -Sok sikert, Hope. Ezt az izét nem lehet elviselni!-elmosolyodom még elhaladó alakját nézem. Scar most rám néz. Szemeiben valami fura fény ragyog. Bár külseje igencsak kihívó, és az ember azt feltételezné róla, hogy beképzelt kedvesnek is mondható.

    -Gyere, megmutatom mit csinálj.-kezd húzni.

    ***

    Szünetben, szinte hulla fáradtan esek az öltözőbe. Scar, könyékig el van merülve fekete táskájában.

    -Baszus....baszus...-morogja orra alá.

    -Valami baj van?-nézek rá egy hülye vigyorral az arcomon. Kicsit sem nőiesen vetem le magam a padra. Elégedett sóhaj hagyja el számát. A lábam szinte lüktet, a fekete virágos tornacipőmben. Fekete csőfarmer van rajtam, ahogy Dereken is. A nagy sárga póló majdnem a térdemig lelóg. A hátulján nagy betűk azt hirdetik "Szívesen segítek" a fehér gallérja mindig beakad a nyakba akasztómba, amin a belépőm lóg.

    Scar felnéz rám, egy szelíd mosollyal.

    -Eltűnt a mobilom.-sóhajt fel. Zene csendül fel valahonnan....ha jól hallom Scarlet melle kezdet rá a nótára.

    -Ohh, a francba....hát ide tettem-húzza elő a telefont. Elnevetem magam. A kicsit túl meleg colámból húzok egy kortyot. Fura most ez is jól esik.

    -Hope, volna kedved velem enni?-néz rám kérlelően. Bólintok még fintorogva nyelem le az utolsó korty förtelmes nedűt is.

    -Remek, Shane előbb volt szüneten.-újságolja boldogan. Egy szende mosoly jelenik meg a számon. Annyira nyílt.

     Ahogy kiérünk a friss levegőre, mélyen letüdőzöm az éltető, átlátszó oxigént. Scar egy kocsihoz megy, és egy könnyed mozdulattal a szélvédőre fekszik.

    -Gyere...-paskolja meg maga mellet a helyet-Az én kocsim.-jegyzi meg csak úgy mellékesen. Mellé tornászom magam, és a meleg háztetőnek dőlök.

    -Shane inkább motorozni szeret, én maradok a biztonságos négy keréknél. Neki is mindig mondom, egyszer nagyon nagyot fog esni azzal a szarral.-csacsog tovább a fekete hajú. Belemosolygom a finom pék sütimbe.

    -Mondcsak...-mondom, még levegő miatt meg kell állnia egy percre-Mit tudsz azokról a kígyókról?-pillantok rá pilláim alól.

    Scarlet hírtelen ledermed, leengedi az üveget, amit eddig a szájához tartott, bizonyára, hogy igyon.

    -Azok...nagyon beteg emberek.-halk, suttogó hangját elviszi a szél. De én így is tisztán hallom.-Hope, azok nem is emberek. Shane-t is be akarták venni. De nem hagytam neki.-hangja megremeg

    -Csak nyáron jönnek ide, de amikor itt vannak, az maga a borzalom. Aki oda egyszer belép.....csak....csak....-küszködik, teste remeg, tisztán látszik. Scarlet fél. Lélegzetem visszatartva várok.-.. csak hulla zsákban léphet ki.-fejezi be. Hangosan fújom ki a levegőt. Lucas él, lehet nem is lépet ki? De Derek azt mondta...egy hangos zene csendül fel, mire a testem végig remeg, és kicsit még is ugrom. Scar is ezt teszi.

    -Csak a telom...-nyugtatja inkább magát, mint engem. Mosolyogva bólintok.

    -Ideje visszamenni....-mondja kicsit határozatlan hangon. Ha így félnek a kígyóktól, akkor Lucas miért nem?

    ***

    -Anyaaa lecci...-Halley a nappali közepén áll, kicsi arcát felfújva.

    -Nincs huszti, ideje aludni!-mondja Mrs.Cox ellentmondást nem tűrve. Halley hisztisen toporzékol, még Lucas fel nem kapja az ölébe.

    -Gyere, mondok esti mesét...jó?-a szőke kislány bólogatni kezd.

    Mr.Cox egyfolytában engem néz, a kezemen a sebek, amiket ő kötött be, elkezdenek sajogni. Összekulcsolt ujjaimra szegezem a tekintettem.

    -Hope, volna kedved sétálni?-kérdezi Philips. Összerezzenek a hirtelen hangra. Bizonytalanul bólintok, egy mosolyt magamra varázsolva.

    -Ilyen későn?-hődül fel Kathaline.

    -Igen, miért?-néz feleségére Mr.Cox, egyik szép ívű szemöldöke a magasba emelkedik. Alig kilenc óra lehet.

    -Semmi-Semmi-sóhajt fel a nő meghátrálva.

    -Nos, akkor indulás.-áll fel Philips.

    ***

    Az erdőre ijesztő árnyakat fest a hold ezüstös színe. A madarak sem dalolnak, csak néhány bagoly huhog néha lustán. A virágos rét is csendes, ahol épp elhaladunk. A méhek zaja nélkül, olyan kopár az egész.

    -A csillagoktól kopár éjszakán, a hold magányos fényében állva érzi magát legjobban egyedül az ember.-meg sem lepődök, hogy ilyen költői dolgot képes a kisujjából kirázni. Olvastam Philips egyik könyvét. Van tehetsége.

    -Hope, tudom, hogy neked ez nagyon nehéz. Hidd, el azt szeretném, ha jól éreznéd itt magad.-de nem fogom. Nem mert nincs itt Theo. Lehunyom a szemem. Philips még mindig az eget bámulja. Mivel nem reagálok, folytatja.

    -Múltkor nagyon kiakadtál, és én nem tudom, hogyan segíthetnék. Egyedül érzed, magad tudom, de tud; én itt vagyok neked.-mondja, és végre rám néz. Nem szólok semmit csak meg ölelem. Erősen karol át, és tart meg. Lehunyom a szemem. A testéből áradó hő teljesen megnyugtat.

    Nem vagyok egyedül.

10.fejezet "Miléna"

Az iskola borzalmas! Mivel Derek, az -iskola második leghelyesebb fiúja- mindig megkeresett a szünetben. Minden lány megutált. Lucas, a leghelyesebb -fogalmam sincs miért- pedig nyilvánosan leüvölt, az udvar kellős közepén. Mikor
elmentem az asztaluk mellet, és rámosolyogtam Derekre. Aki intet nekem egy cuki mosollyal.  "Te egy senki vagy!" Kiabált rám hírtelen Lucas. Annyira meglepődtem, hogy csak akkor eszméltem fel,hogy leöntőt colával.A lélegzetem is elakadt, majd sírva elrohantam. Mindenki nevetett rajtam. Mivel a becsöngetés előtt rohantam el, senki nem jött utánam. A lány wc egyik fülkéjében sírva, úgy érzem magam mint Mirtyle. De hozzám nem nyit be egy helyes mardekáros, hogy kinyisson egy kamrát.Pedig most felzabálna egy baziliskus. Valaki mégis benyit. Megijedek, majd megnyugszik a lelkem, hiszen ez nem a Roxfort. Sajnos!
-Hope, itt vagy?-kérdezi egy ismerős, kedves hang.
-Nincs semmi baj, Derek!-szólok ki még veszek egy mély reszketeg levegőt.
-Ha kijössz....elhiszem.-áll meg a fülke ajtaja előtt. Sóhajtva nyitom ki a zöld, telefirkált  ajtót, a szemébe nézek. Zöld szemei megnyugtatóak. Magához ölel, mire hangosan felzokogom. Oldalam cirógatja, még elfogynak a könnyeim
-Gyere...lógjunk el.-kacsint rám. Elmosolyodom, még bólintok.

***

Derek kék motorjának édes dorombolása, megnyugtat ahogy szürke pólójának érdekes illata is. Ahogy hátulról ölelem a derekát, neki dőlök teljesen neki simulók. Hmm...igen ez az illat, Theonak is ilyen volt, szappan, és édes de keserkés ...arcszesz. Mélyen belélegzem, még lehunyom a szemem.
-Hope, lassan egy órája furikázunk.-áll meg, az erdőben keresztül húzódó betonúton, ott ahol ketté ágazik. Az egyik út a Cox házhoz vezet, alig harminc perc az út. A másik pedig a főútra, ahol elhagyható a falú. Leszállók a motorról, és ránézek.
-Köszi, mindent!-mosolygom rá. Leszáll ő is, és az egyik tincsem elsöpri az útból.
-Ti meg mit műveltek?-csattan fel valaki Derek mögött.
-Megvigasztaltam!-feleli Derek Lucasnak majd megölel.-Szia Hope.-nyom egy puszit halántékomra. Felszáll a motorra és elhajt vissza a faluba. Lucas villogó szemekkel néz rám.
-Megdugatod magad velem, majd rámászol Derekre.-csak pillogóm rá.
-Nem is dugattam meg magam...-mondom pánikolva-....hiszen te egy undorító kis...fére...-csatt, az égető érzés az arcomon. Oda kapom a kezem, és ránézek Lucasra. Idegesen néz rám, majd a motorra ül és elhajt. Elveszem a kezem, és megnézem. Véres. Lucas megütött....lehunyom a szemem és rohanni kezdek. Megsem állok a házig. Megtörlöm a szemem, mielőtt bemennék.
-Uram isten Hope, megtörtént?-néz rám Mr.Cox. Még a barna, kedves szemeibe nézek lehunyom a szemem. Philips hozzám lép, és megölel.
-Nincs semmi baj prücsök....-sútogja. Kitör belőlem a fájdalmas zokogás. Az ingébe kapaszkodom, félek elveszem. Felvesz az ölébe és a szobámba visz. Mielőtt becsukódik az ajtó, még meglátom a két kicsit, ahogy aggódva kérdezik Kathaline-t mi történt.Philips az ágyamra ül, cirógatja a hátam, még úgy nem teszek mintha aludnék.Halkan kimegy, de még vissza néz rám. Az ágyban fekszem, a fehér takaró alatt, egyik kezem a szám előtt, ökölbe szorulva. Körmeim bőrömbe apró félholdakat vájnak. Csak könnyezem, hangom már nincs...az éjjeliszekrényen egy levél hever. Elveszem és kinyitom. Emil kézírása van egy képen. "Látod? Nem voltál neki, csak egy játék" a képen Theo van egy lánnyal. Kiszállok az ágyból még az ablakhoz megyek. Kiejtem a kezéből a képet. A kis papírdarab, mintha hangos koppanással érne földet. Arcomon végig gördül egy kósza könnycsepp.Lehunyom a szemem, hogy az édes sötétség körbe vegyen.

Miléna szemszögéből:

Hideg van, fázom....kinyitom a szemem ...Minden fehér...minden tiszta...minden fényes. Hol vagyok? De ami fontosabb ki vagyok én? Körbe nézek a szobában, egy pokróc van rajtam, még egy tálca egy asztalon. Felkelek, és oda botladozom. Fáj mindenem, és bár most keltem, nagyon álmos vagyok.Tekintetem a fürdőben lévő tüköre téved...lehet nem is tükör, hiszen egy idegen, barna hajú lány áll benne. Elveszem a kést ami a tálcán van. Oda megyek, majd kezemmel kinyúlok. Kemény és hideg. A barna lány utánoz, mire én hátra ugrom. Ez az én tükörképem? De az én hajam piros. Nem ez nem az én testem....megfogom a kést és végig húzom a csuklómon a hegyét. A vékony hegből, kibuggyan a kamizsavörös vér. Ez az én vérem? Hiszen fáj....megismétlem, mégegyszer....majd megint...nem! Nem...ez nem lehet az én testem...Az arcomhoz nyúlok, ahogy a tükörkép is, egy kis vérfoltot hagyva sápadt bőrén.Leengedem a vérző kezem...a piros vér végig pereg az alkaromon, hogy az Újhegyemről a fehér csempére hulljon. Ez nem lehet...ez nem én vagyok....ökölbe rándul a kezem, majd egyszerűen a tükörbe ütők. Öklömön felszakad a bőr, az üvegből pár darab, hangos csörömpöléssel érnek földet. Hogy mint a lelkem, millió darabra törjenek szét. Térdre esek, a könnyeim folyni kezdenek....ki vagyok én? Ahogy mindkét kezem vérzik, és a térdem is felsérti a szilánkok...rájövök...hogy én Miléna vagyok....aki egy másik testbe van száműzve....

Hope szemszögéből:

Hírtelen, mint ahogy a szív megdobban, ahogy egy pillangó megrebegteti szárnyát...vagy ahogy egy szív meghasad. Úgy tértem magamhoz egy idegen helyen. Kezem, lábam véres, a fejem zsong...
-Hope, felkeltél?-hallom meg ahogy nyílik az ajtó.
-Mr.Cox...ez nem az aminek...-kezdeném, de leint.
-Alj fel!-szól rám aggodalommal a hangjában. Nagy nehezen állok fel, térdeimből is folyik a vér. Philips kihúz a szilánkok gyűrűjéből, és elém térdel.
-Ez fájni fog....-sóhajt. Majd elkezdi kihúzni a szilánkokat. Öklömbe harapok, hogy ne sikítsak fel. Amint végez rám néz.
-Zuhanyoz le, addig én össze szedem a szilánkokat....utána majd beköltözöm a sebeid...-mondja még feláll.-Nem tudom miért tetted Hope....-simít arcomon a sebre amit Lucas okozott.-De nekem bármit elmondhatsz...-mosolyodik el bizalmasan. Bólintok egyet, a zuhanyozóhoz megyek. Még Mr.Cox elmegy seprűért. Leveszem a ruháim, és a langyos víz alá állok. Égeti a sebeim, és a lelkem is. Amint végzem magamra kanyarítok egy köntöst. Az asztalomon van még egy boríték. Theo írása van rajta. Kinyitom. Egy levél van benne.

"Az én kis reményemnek!
Egy új lány jött. Idegesítő! Folyton a nyakamon lóg.Még az sem tántorítja el, hogy elloptam a halott anyja egyetlen fotóját, és elégettem. Nagyon hiányzol, már nincs ki tartsa bennem a reményt.
a te Theo-d!"

És a borítékban van még egy cetli, amin csak három szó áll.

"Love you forever"

(Hope betegségéről itt olvashatók:http://hu.m.wikipedia.org/wiki/Disszociat%C3%ADv_szem%C3%A9lyis%C3%A9g és a személyiségek kinézette a képen látható:)

Kimaradt jelenetek

 Lucas és Derek motoron

 Derek mikor Hope-val az Ehezők Viadaláról beszélnek 

 Derek mikor azt kérdezik,hogy tényleg barátja-e Lucasnak"

Derek mikor Lucast védi 

 Lucas mikor Hope szidja

Lucas mikor az apja ráveszi,hogy vigye el Hope-t 

Lucas mikor "kedves" próbál lenni 

Lucas és Fatime

Fatime Lucassal beszélget 

 Fatime csókot dob

Fatime Ta-Da

 Hope mikor Derekre mosolyog

 Hope mikor Lucas szidja

Hope így mosolyog Derekre a folyóson 

Amikor Lucas panaszkodik neki.

Kathaline így néz a férjére.

Kathaline gondolkozik

Philips mikor Kathaline vitázik vele

Philips mikor Lucas veszekszik vele

Philips mikor viccelni próbál, de nem nevet senki.

9.fejezet "Együtt?"

FIGYELMEZTETÉS: a fejezet 18-as karikát kap tölem! 

Orion szemszögből:

Ahogy lefékez a motor, végre leszállók róla. A szám még fáj, a fejem zsong...és Hope utolsó gondolatai is csak Theodor Porks volt. Lucas leszáll és a hajába túr. Vigyorogva mér végig.

-Nem vagy semmi, még vérző szájjal is szexinek lenni...ez tehetség!-rá vágok egy grimaszt, ami igen csak fáj. Számon a seb még vérzik, így festve vörösre,alap fehér ajkaimat. Testem még remeg, arcom sápadt, és aki mondhatni megmentett ...azt legszívesebben fejbe  verném.

-Csókolj be, és dögölj meg!- mondom, hogy kicsit hasonlítsak Hope-ra. Lucas,a motorjának támaszkodva néz engem. Nincs rajta póló, csak egy kockás ing, persze kigombolva, hogy izmos felsőteste kilátszódjon. A hasa olyan kockás, hogy kimoshatnék rajta valamit. Arra ahogy így bámulom csak elmosolyodik.

-Azért többet várnék ha már megmentettelek .- kacsint rám. Idegesen lépek elé, lehúzom és megcsókolom. Amint elválok tőle felpofozom.

-Rohadj meg!- sziszegem idegesen. Vissza húz és megcsókol. Kezem alap mozdul, nyaka köré, combomra simít,jelezve, hogy ugorjak fel. Meg is teszem, átkarolom derekát lábaimmal. A ház felé kezd vinni. Mivel nincs itt senki, nem fura, hogy még cipel néha megcsókol. Letesz a szobájában. Itt minden fekete, pedig minden fehér ebben a házban. Még a szekrényei is sötét barnák. Az ágyán fehér a takaró, meg a párna, ezt tuti Mrs.Cox tette.

-Ülj le!- nyom le az ágyra, és eltűnik egy kis helyiségben, ami szerintem egy fürdő. Még ő elvan, meg igazítom a hajam valamennyire. Lucas egy ronggyal, és egy üveggel jön vissza.

-Le kell fertőtleníteni ...- mondja mosolyogva. Pillogom rá párat, majd megrázom a fejem.

-Nem mert az csip...- lenyom az ágyra, csípőmre ül, kezeimet térdével szorítja testemhez. Mozdítani se tudom.

-Ne nyafogj ...- mondja komolyan, kis fertőtlenítőt  a rongyra önt, majd óvatosan a számhoz érinti. Az első ami eljut a tudatomig, az a borzalmas alkohol szag, majd az a fájdalom ami a számba nyilal. Lehunyom a szemem, és úgy érzem mentem meghalok. A fájdalom kezd

csillapodni, egy puha dolgot érzek a számon. Kinyitom a szemem. Lucas puszilt számra, és most a szemembe néz.

-Fuladj  meg....- mormogom halkan. Gonoszul elmosolyodik.

-Azt mondtad, csókoljak be. Na de hová?- suttog a fülembe. Kiráz a hideg, elfordítom a fejem. Lucas nyakam ostromolja lágy csókokkal. Egy jól eső sóhaj hadja el a szám.

-Nolám....- somolyog Lucas, még nyakamat harapdálja finoman. Kezeim még mindig foglyok, de nem is nagyon akarok ellenkezni. Lucas végig simit a hasamon, fel egész a mellemig. Itt már kipattannak a szemeim.

-Ne merészeld .... - sziszegem. Csak elmosolyodik, még markába fogja a jobb mellem. Kikívánkozik belőlem egy halk nyögés. Lehunyom a szemem, még Lucas ajkai az enyémre tapadnak. Éhesen falja az ajkaim, még kíváncsi kezei egész testemet bejárják. Hirtelen elválik tőlem, és végig mér.

-Ahj Hope, nem bírom tovább … akarlak… - morogja. Megragadja az ingem és egy egyszerű mozdulattal széttépi. A fekete gombok koppanása a padlón, a beálló néma csendben, hatalmas zajnak tűnik. Kezem kiszabadul, így egyből eltakarom piros, csipkés melltartóm. Lucas megfogja a kezem és elhúzza.

-Látni akarlak ...látni a gyönyörtől eltorzult arccal ...- súgja ajkaimra, amiket egyenként csókol, majd harap meg. Felhúzom a lábaim  magam elé, hogy távol tartsam magamtól, és ne is lássa a testem. Lucas térdeimre teszi a kezét, úgy húzza szét őket, hogy lábaim közé feküdjön. Kezeim még a mellkasomat takarják. Zihálásom, hangos visszhangot ver a fekete falakon. Az ég szerelmére, annyira akarom öt. Testem szinte síkit érte, a szívem vadul kalapál, annyira, hogy félek mindjárt össze töri a bordáim. Lucas a hasamra csókol, majd a belső combjaimra is lehel egyet-egyet. Jól esőn sóhajtok, kezemmel a hajába markolok. Kezei a combomon szánkáznak fel és le. Lehunyom a szemem, még élvezem az édes csókokat, és a lágy érintéseket. Hamar lekerül rólam a cica naci is.  Bal lábam felemeli, és bokámtól egész a combomig csiklandós puszikat lehel bőrömre. Elmosolyodom, és magamon érzem tüzes, és felettébb éhes pillantását. Rá pillanatok a szempilláim alól. Lehajol és ajkát fehérneműm  finom anyagához érinti.

-Nedves...csak nem kívánsz ....?- vigyorog önelégültem. Fújtatok egyet idegesen. De hiába szór szikrákat a szemem, hamarosan minden ruhám a padlón köt ki. Persze Lucason még mindig, rajta vannak a ruhái. Lerángatom róla a kockás inget. Mikor az övéhez érek hangosan felnevet.-

Nyugi cica!- nyom vissza az ágyra. Szája megint bejárja a testem, néhol nyelvével cirógatja a bőröm, vagy ép megharapja. Csintalan nyelve hamarosan megtalálja legérzékenyebb pontom. Hátra vettem a fejem, még hangosan nyögöm.

-Lucas......- nyöszörgöm halkan. Persze nem hadja abba. Haját markolom, mert félek hogyha nem kapaszkodom meg, elveszem. Lábaim a vállára húzza, így karolja át a combjaim. Az eddig halk szobát most a sóhajaim töltik be. Mindkét kezemmel Lucas fekete tincseibe kapaszkodom. Bár hiába ....testembe mintha csak villám csapja, rakodik végig minden porcikám. Ereimben vér helyett kavicsok száguldanak.

Testem ívbe feszül, még testem remeg. Lucas felmászik, és a szemeimbe néz.

-Milyen volt?-néz rám gonoszan. Szusszanok egyet még rá nézek. -Nem akarod visszonzni ?- kérdezi kedvesen. Elgondolkozom, majd átfordítom magunkat, hogy én legyek felül. Ahogy csípőjére ülök, megérzem lüktető szükségét. Elvigyorodom.

-Ki is akar kit?- kérdezem gonoszan.

-Nem titkolom ...hogy már apu porsche-ján is meg akartalak kefélni ...de ott voltak a húgaim. - vigyorog rám. Megfogja a kezem, csuklómra harap finoman. Felnyögöm hangosan, kicsit a fájdalom kicsit az élvezet miatt. Hope komolyan nemet mondott volna  erre Theodor miatt?  Lehajolva csókolom meg, vadul megharapom a felső ajkát.

-Nekem is vérezzen? Nem elég, hogy a te alkoholos véred nyelem?-néz rám szarkasztikusan. Nyelvet öltök rá.

-Senki nem mondta ....- hajolok le egy gyors csókra. Végig csókolom arcélét, az állát, nyakát, kulcscsontját, mellkasát, és isteni kockás hasát. Mikor elérem a nadrágja korcát, elbizonytalanodok. Hope nem lesz boldog ha megtudja ....várjunk csak.....HA megtudja! Igen, lehet meg sem tudja, hiszen Lucas csak nem akar erről beszélgetni.... Még így elagyalok, már az Amerika kapitányos alsóját is a földre dobtam.

-Menő alsó ....- kacsintok rá.

-Mert a nyuszis bugyi szexibb mi? - fintorog rám. Fújtatok egyet, majd számba fogadom, férfiasságát. Egy hangos, mély sóhaj tör fel Lucasból, és hajába túr, ezzel felborzolva azt. Büszke leszek, és finoman kezdem el mozgatni a fejem. Fura érzés, de nem rossz. Egy kéz a hajamba túr, megmarkolva azt segít a mozgásban. Egyre gyorsabban mozgatja a fejem, és egyre többet sóhajt fel. Hirtelen lenéz rám, gonosz mosollyal.

-Végre jóra használod a nagy szád!- nevet fel gonoszan. Ha szemmel ölni lehetne… hamarosan Lucas is eléri a csúcsát. Fintorogva nyelem le élvezete nyomát. Megfogja a kezem, és maga alá ránt. Rám fekszik még megcsókol. Viszonzom és végig karmolom a hátát. Egy jól esőt felmorran. Elmosolyodom és megcsókolom finoman. Persze ő egyből ajkamra mar. Fordítók a helyzeten, hogy  én legyek megint felül.  Felül, hogy az ölében üljek.

-Kész vagy?- kérdezi, a szeme vadul csillog, és úgy néz rám mint egy kicsomagolatlan ajándékra. Bizonytalanul bólintok. Combomra simít, és finoman előre nyomul. Ami eljut a tudatomig az a fájdalom, majd a feszítő érzés. Hátra vetem a fejem, még mélyeket lélegzem. Lucas a hátamat átfogva tart meg, és csak vár, nem mozdul, az arcom fürkészi. Végig csókolja az arccsontom, az állam, a homlokom az orrom, és a szemhéjaimat is. Elmosolyodom a kedveskedésre.  A fájdalom is enyhül, így kinyitom a szemeim. A szemembe néz, és megcsókol. Viszonzom, mikor  kihúzódik, majd lassan vissza nyomul felnyögöm. De már nem csak a fájdalom miatt. Nyakamat bombázza apró csókokkal, még tovább mozog bennem. Fáj, de valahogy még is jó. Fejem hátra vetem - mivel a hajamnál fogva húzza hátra a fekete hajú- így Lucas már a torkomat csókolja.  Egyre gyorsít a mozgásban, és egyre jobban fáj megint. Az arcára nézek, amin örült vágyat látok, így még a fájdalom is elviselhetőbb. A szemembe könnyek tolódnak, bár nem akarom. Lucas megint megcsókol, így a figyelmem megoszlik ....Már nem is fáj annyira. Hátra vetem a fejem, hangosan zihálva. Lucas mély, férfias nyögései visszhangot vernek.

***

Hope szemszögből

A reggeli nap fénye, cirógatja az arcomat. A kényelmes ágyban nyugtozom egyet, és meg fordulok ,  a párna álla simítom a kezem. Egy kar átfogja a derekam, és valaki az arcomra csókol.

 Mosolyogva nyitom ki a szemem. De a Theo helyet ...Lucas van mellettem. Felsikoltok, és ki ugrom az ágyból.

-Neked is jó reggelt Hope...- morogja álomittas hangon.

-Mit keresel a szobámban?- csattanok fel.

-Egy:ez az én szobám ....kettő:ne kiabálj mert lebukhatunk ....három:Ha kiabálni akarsz ..arra van az ajtó ...- néz fel rám idegesen. Hajamba túrók idegesen.

-Csókolj be, és dögölj meg ...- sziszegem.-

Tegnap megtettem ...és élvezted!- vigyorogva fordul a fal felé. Dobbantok a lábammal idegesen, és kiviharzom.

***

Új iskola, ez ebben az évben a harmadik. Mrs.Cox egy uzsonnás táskát nyom a kezembe. Majd elsiet a kicsikkel.

-Az igazság az Hope, hogy Kathaline borzalmas kaját szokót csomagolni. Így....- nyom a kezembe egy kis pénzt-...ez maradjon kettőnk között, és vegyél valami finomat. - kacsint rám. Pillogom párat majd rá nézek.

-Luck...vidd be Hope-t a suliba!- mondja. Erre Lucas is felnéz a reggeli palacsintájából.

-De...én....-kezdi de Mr.Cox bele vág.

-Köszönöm, ne késetek ...Hope-nak ez az első napja!- vigyorog a fiára majd elsiet.

-Hát ez pazar...-csattan fel

-Én sem repesek … elhiheted!- mondom neki idegesen.

-Tegnap este valahogy kedvesebb voltál!- fintorog rám.

-Tényleg ...- gondolkodom el. Mi volt tegnap? Minden ki eset ...de ezt nem pont ettől a féregtől fogom megkérdezni.

-Na mi lesz? Gyere már!- ránt meg Lucas. Majdnem elesem, de még idejében kap el egy fiú. Mikor végre biztosan állok a lábamon, szemügyre veszem. Alacsony, de izmos. Pufók arca van, de ez is jól áll neki. Féloldalasan mosolyog rám, így kivillannak fehér fogai. Barna hajában

egy napszemüveg van, hogy hátra fogja fél hosszú tincseit. Zöldes barna szemei barátságosan csillognak rám.

-Bo...bocsi...- hebegem. Megrázza a fejét.

 -Nem baj, Derek vagyok. Lucas egyetlen barátja ...-fog velem kezet.

 -Hope vagyok ...- mondom mosolyogva.

 -Az új játékom!- ölel át hátulról Luck.

-Meg a jó édes nénikéd!- dühöngöm, még megfogom az Éhezők Viadala könyvemet. Ez egy új könyv, alig három hete jelent meg. Emil vette nekem, mert szerinte illik hozzám.

 -Ohh...az Éhezők Viadala...-  bök a könyvre

 -Gyertek már kockák!- csattan fel Cox. 

-Együtt?- kérdezem Dereket.

-Együtt...- biccent mosolyogva.