Hope szemszöge:
Fatime a fehér zongora előtt ülve játsza ugyan azt a dallamot, újra és újra. Igaz néha bele csúszik egy egy hiba. Halley a pufok szőnyegen fekszik, és valami ócska szerelmes dolgot játszik a két barbiee babájával. Néha úgy érzem, jó lenne, ha tényleg ők lennének a családom, de már döntöttem. Minden áron vissza megyek Theohoz. A terv már kész, és remélem be is válik. Ahogy meghallom Lucas hangos lépteit, felkapom fejem.
- Luc... - ugrom fel. Elé rohanok izgatottan.
- Mit akarsz? - nyög fel.
- Téged, most, a Porsche-n elég férfi vagy hozzá? - lépek elé kihívóan.
- Te megbolondultál? Apa itthon van...Szemem forgatom idegesen.
- Igaz, Dereket kellett volna megkérnem - "Hope, fejezd be, gondolj legalább Derekre." hallom meg fejemben Orion hangját.
- Ribanc... - sziszegi Luc és kézen ragad. Talán kicsit erősebben is, mint kéne.
***
Hangosan csapódik be a garázsba vezető ajtó. Lucas a kocsinak nyom teljes súlyával ott tart, míg megcsókol. Szívem vadul kezd verni. Érzem a fülem végéig elpirultam. Tompa hang rángat vissza a valóságba:
- Lucas, anyád mondta, hogy itt vagy, kéne a...
- Derek hangja elcsuklik, mikor az ajtót kitárva meglát minket.- Derek ez nem az aminek... - kezdem dadogva.
- Ne... Ne is folytasd, én.. Én értettem félre - fordul ki a szobából. Utána indulnék, de Lucas keze mint egy vaslánc ott tart.
- Hagyd csak, majd megemészti - csókol nyakamba. Kis időbe bele telik, míg össze szedem magam és ellököm.
- Már, nem akarom... Inkább csináljunk mást. - mondom. Ez a terv is fucsba ment, pedig ha Derek helyett Kate kap rajta minket, tuti elküld.
- Mit? Gördeszkázzunk vagy mi?
- Igeeen, lécci! - csillan meg szemem boldogan. Luc sóhajt egyet, és elő vesz egy fa deszkát.
- Tudsz legalább? - vonja fel szemöldökét.
-Nem... Vagyis, hát nem, tényleg nem - rázzom meg fejem zavartan.
-Remek... - sóhajt fel megint.Együtt megyünk ki a ház elé, és most tényleg úgy érzem, hogy Lucas ember. Elém teszi a deszkát. Bizonytalanul állok rá, két kezem a másik vállára teszem. Luc keze a derekamon pihen. Először csak a két oldalra mozgom, majd Lucas segítségével egy kört is leírok. Boldogan nevetek fel. Azonban mikor a deszka végére lépek, és így az eleje felemelkedik, majdnem elesek. Igen csak majdnem, mivel Luc elkap. Pirultan nézek a barna szemekbe.
-Bocsánat...
- Ugyan, csak béna vagy- von vállat. Felemelem a kezem, hogy újra megüssem, de hírtelen megcsókol, így eza tervem csődbe megy.
***
Derek egész úton nem szólt hozzám, mikor leparkol az iskola előtt, végre megtöröm a csendet.
- Mi a bajod?
- A fogadott tesoddal csókoloztál, ez undorító! -mondja idegesen.
-Nem én akartam a fogadott tesoja lenni! Ne engem támadj!-csattanok fel. A telefonom hangosan rezzen meg, a piros kis táskában.Gyorsan elő kapom, nem törődve Derek ideges arcával.
"Hope, baj van, baleset ért minket, siess. Emil"
Könnybe lábad a szemem, ahogy felnézek Derekre.
- Mi a baj? -néz rám aggodalommal szemében.
- Segíts kérlek! Oda kell jutnom-szipogom kétségbe esve.
***
Három óra múlva, kipattanok a kocsiból nem törődve senkivel. Berobogom az előcsarnokba. Az egyik nővér elmondja, hol vannak a barátaim.
Az ajtó előtt George ül, a fejéhez nyomva egy véres törcsit.
- Hope? -döbben meg.
-Mi történt? -esem neki, de valaki hátulról lefog.
-Nyugodj meg-Emil az.
-Mi történt?-kérdem, de hangom most elcsúklik.
-Autó baleset, a régi híd leomlott alattunk-enged el. A padlóra csúszom, hangosan fesirva.
-Hol van?
-Még műttik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése