11.fejezet "munka"

    A reggeli napsütötte tájon, néha egy-egy kósza szél süvített végig. Tavaszhoz képest igencsak hideg volt, bár lehet nem is ez a jó szó. Az iskolában senki nem beszél velem, csak Derek. Mikor egyedül ülök a menzán, mellém ül, és lop a kajámból. Nem is értem miért barátkozik Lucassal. Biztos nincs ki mind a négy kereke, vagy nem tudom.  

    -Amúgy, te hogyan barátkoztál össze, azzal az idiótával?-teszem fel neki ebédnél a legégetőbb kérdést.

    -Nos, ha hiszed, hanem jó srác volt. - itt horkantottam egyet - De tényleg nem vicc. Na mind1, akkor lett ilyen, mikor beállt egy motoros bandába. A mi falunk kicsi, de alig egy órára van a város, és itt van a szeméttelep, ami a Kígyók banda helye. Lucas is a tagja volt. Aztán kilépet, egy nagy vita után. Azóta vagyok mellette....mert én miattam lépet ki.-mondja szinte egy szuszra. Némán figyelek rá egy ideig, majd számát kicsit kinyitom, hogy kérdezek. De menten be is csukom. Derek szeméből simán kiolvasható a "ne feszegesd".

    Némán eszünk tovább.

    ***

    Derek felajánlotta, hogy beajánl a hipermarketbe ahol ő is dolgozik. Persze mentem bele mentem, így kevesebbet leszek otthon.

    ***

    Ma van az első napom a munkában. Nagyon ideges vagyok. A főnök, egy alacsony, sovány, nyomot fejű, hosszú nyakú nő. Vörös haja loknikban hullik széles vállára. Fekete apró gomb szemével szigorúan mér végig. Hirtelen úgy érzem, még azt is látja, hogy Hulk-os fehérnemű van rajtam.

    -Na, szóval...-néz körbe a kis társaságon Mrs. Pits-..először is; köszöntöm az új lányt, Miss. Bruce-t, remélem, hamar beilleszkedsz a mi családunkba-valahogy a nevetés fog el, de ezt Derek hasamba fúródó ujja megakadályozza. Ajkamba harapok, még bólintok.

    -Ma mindenki máshová lesz elosztva. Derek, kérlek menny a friss árura, te leszel ott a főnök ma.-Derek bólint, majd el is indul. Szememmel követem, vékony, de izmos alakját, még az egyik sorban el nem tűnik.

    -Hope...ügye szólíthatlak így?-néz most rám a főnök.  Bólintok egyet pirultan.

    -Igen..-nyögöm nagyon halkan.

    - Menny a száraz árura, mondjuk a vegyi dolgokhoz, negyvennégyes sor. A raktárban megtalálod a rolli kocsit, majd küldök valakit, aki betanít. - rendelkezik. Bólintok, majd el is indulok a raktárba.

     Hatalmas nagy, szerintem simán eltévednék benne. Egy kedves hölgy elém tolja a kocsim. Rekeszekben vannak mindenféle mosószer, öblítő, felmosó szerek sokasága. Sóhajtva próbálom kihúzni a rolli kocsit. Ez sikerül is, még neki nem vezetem egy fehér oszlopnak. Az egyik rekesz hangosan koppan a kőpadlón. Egy másik rekesz viszont a fejemtől pár centire áll meg. Na, de nem magától. Egy izmos felkar tartottja ott. Az idegenre nézek. Tejfel szőke kusza haja úgy mered százfelé, mintha véres verekedéssel össze veszet volna fésűjével, és az óta nem is használja. Erős az arccsontja. Markáns állát kis borosta ékesíti. Fehér bőrű arcából csak úgy ragyognak a kék szemei.

    -Köszi.....-hebegem. Elmosolyodik, ahogy feltolja ládát a helyére.

    -Semmiség, velem is megesett már!-mondja. Lehajolva kezdjük el felszedni, ami leeset. Valami fertőtlenítő kiborult, nagy tócsát hagyva.

    -Takarított kérünk.-néz az egyik hölgyre. Amaz morog valamit, még elkezd felmosni. A kocsi rácsához nyúlok. A fiú a kezemre simít.

    -Majd én eltolom neked.-kacsint rám. Biccentek neki.

    A soromba érve egy fekete üstök tűnik fel a látó teremben.

    -Sziaaa Shaneeee!-csapódik a fiúnak.

    - Scar!-forgatja meg a levegőben a lányt.

    -Szia......-néz rám mosolyogva az idegen-... Scarlett vagyok, te meg biztos Hope. - bólintok, jelezve bele trafált. Szemügyre veszem huzatosabban, fehér arcát fekete Cleopátra stílusú haj keresztezi. Arca kerek, és a szeme...a szeme valami lenyűgöző. Kívül barna, még belül a pupilla körül zöldes-kék. Sovány alakján lóg a nagy sárga egyen póló. De mivel oldalt elköltötte így kivillan a hasa. Fura köldök piercinge van. Fekete cicanadrágja, és fekete cipője alkotja öltözéke többi részét. Magasabb nálam egy fejjel, így csak fél fejjel alacsonyabb, Shane-nél.

    -Én foglak betanítani!-kezd, boldogan ugrálni majd kézen ragad.-Shane, tűnés! -néz a fiúra. Az csak egy szelíd mosollyal reagál a kicsit bunkó dologra. A lányhoz lép, és egy csókot lehel az ajkára.

    -Rohadj meg, ribanc.-súgja a fülébe, valami elképesztően szexi hangon.

    Scarlett csak a fenekére csap.

    -Irány pénzt keresni, buzi!-nevet fel. A fiú egy kecses mozdulattal bemutat neki, majd felém biccent.

    -Sok sikert, Hope. Ezt az izét nem lehet elviselni!-elmosolyodom még elhaladó alakját nézem. Scar most rám néz. Szemeiben valami fura fény ragyog. Bár külseje igencsak kihívó, és az ember azt feltételezné róla, hogy beképzelt kedvesnek is mondható.

    -Gyere, megmutatom mit csinálj.-kezd húzni.

    ***

    Szünetben, szinte hulla fáradtan esek az öltözőbe. Scar, könyékig el van merülve fekete táskájában.

    -Baszus....baszus...-morogja orra alá.

    -Valami baj van?-nézek rá egy hülye vigyorral az arcomon. Kicsit sem nőiesen vetem le magam a padra. Elégedett sóhaj hagyja el számát. A lábam szinte lüktet, a fekete virágos tornacipőmben. Fekete csőfarmer van rajtam, ahogy Dereken is. A nagy sárga póló majdnem a térdemig lelóg. A hátulján nagy betűk azt hirdetik "Szívesen segítek" a fehér gallérja mindig beakad a nyakba akasztómba, amin a belépőm lóg.

    Scar felnéz rám, egy szelíd mosollyal.

    -Eltűnt a mobilom.-sóhajt fel. Zene csendül fel valahonnan....ha jól hallom Scarlet melle kezdet rá a nótára.

    -Ohh, a francba....hát ide tettem-húzza elő a telefont. Elnevetem magam. A kicsit túl meleg colámból húzok egy kortyot. Fura most ez is jól esik.

    -Hope, volna kedved velem enni?-néz rám kérlelően. Bólintok még fintorogva nyelem le az utolsó korty förtelmes nedűt is.

    -Remek, Shane előbb volt szüneten.-újságolja boldogan. Egy szende mosoly jelenik meg a számon. Annyira nyílt.

     Ahogy kiérünk a friss levegőre, mélyen letüdőzöm az éltető, átlátszó oxigént. Scar egy kocsihoz megy, és egy könnyed mozdulattal a szélvédőre fekszik.

    -Gyere...-paskolja meg maga mellet a helyet-Az én kocsim.-jegyzi meg csak úgy mellékesen. Mellé tornászom magam, és a meleg háztetőnek dőlök.

    -Shane inkább motorozni szeret, én maradok a biztonságos négy keréknél. Neki is mindig mondom, egyszer nagyon nagyot fog esni azzal a szarral.-csacsog tovább a fekete hajú. Belemosolygom a finom pék sütimbe.

    -Mondcsak...-mondom, még levegő miatt meg kell állnia egy percre-Mit tudsz azokról a kígyókról?-pillantok rá pilláim alól.

    Scarlet hírtelen ledermed, leengedi az üveget, amit eddig a szájához tartott, bizonyára, hogy igyon.

    -Azok...nagyon beteg emberek.-halk, suttogó hangját elviszi a szél. De én így is tisztán hallom.-Hope, azok nem is emberek. Shane-t is be akarták venni. De nem hagytam neki.-hangja megremeg

    -Csak nyáron jönnek ide, de amikor itt vannak, az maga a borzalom. Aki oda egyszer belép.....csak....csak....-küszködik, teste remeg, tisztán látszik. Scarlet fél. Lélegzetem visszatartva várok.-.. csak hulla zsákban léphet ki.-fejezi be. Hangosan fújom ki a levegőt. Lucas él, lehet nem is lépet ki? De Derek azt mondta...egy hangos zene csendül fel, mire a testem végig remeg, és kicsit még is ugrom. Scar is ezt teszi.

    -Csak a telom...-nyugtatja inkább magát, mint engem. Mosolyogva bólintok.

    -Ideje visszamenni....-mondja kicsit határozatlan hangon. Ha így félnek a kígyóktól, akkor Lucas miért nem?

    ***

    -Anyaaa lecci...-Halley a nappali közepén áll, kicsi arcát felfújva.

    -Nincs huszti, ideje aludni!-mondja Mrs.Cox ellentmondást nem tűrve. Halley hisztisen toporzékol, még Lucas fel nem kapja az ölébe.

    -Gyere, mondok esti mesét...jó?-a szőke kislány bólogatni kezd.

    Mr.Cox egyfolytában engem néz, a kezemen a sebek, amiket ő kötött be, elkezdenek sajogni. Összekulcsolt ujjaimra szegezem a tekintettem.

    -Hope, volna kedved sétálni?-kérdezi Philips. Összerezzenek a hirtelen hangra. Bizonytalanul bólintok, egy mosolyt magamra varázsolva.

    -Ilyen későn?-hődül fel Kathaline.

    -Igen, miért?-néz feleségére Mr.Cox, egyik szép ívű szemöldöke a magasba emelkedik. Alig kilenc óra lehet.

    -Semmi-Semmi-sóhajt fel a nő meghátrálva.

    -Nos, akkor indulás.-áll fel Philips.

    ***

    Az erdőre ijesztő árnyakat fest a hold ezüstös színe. A madarak sem dalolnak, csak néhány bagoly huhog néha lustán. A virágos rét is csendes, ahol épp elhaladunk. A méhek zaja nélkül, olyan kopár az egész.

    -A csillagoktól kopár éjszakán, a hold magányos fényében állva érzi magát legjobban egyedül az ember.-meg sem lepődök, hogy ilyen költői dolgot képes a kisujjából kirázni. Olvastam Philips egyik könyvét. Van tehetsége.

    -Hope, tudom, hogy neked ez nagyon nehéz. Hidd, el azt szeretném, ha jól éreznéd itt magad.-de nem fogom. Nem mert nincs itt Theo. Lehunyom a szemem. Philips még mindig az eget bámulja. Mivel nem reagálok, folytatja.

    -Múltkor nagyon kiakadtál, és én nem tudom, hogyan segíthetnék. Egyedül érzed, magad tudom, de tud; én itt vagyok neked.-mondja, és végre rám néz. Nem szólok semmit csak meg ölelem. Erősen karol át, és tart meg. Lehunyom a szemem. A testéből áradó hő teljesen megnyugtat.

    Nem vagyok egyedül.