12.fejezet "a ruha"

 

 - Én mondom neked Hope, a legszexibb pasi az, akinek a haja hosszú, és szép - mondja Scar teljesen komoly hangon. Szemet forgatok egy apró mosollyal. Épp Scarlet és Shane lakásán vagyok, és valami pocsék vígjáték megy a tv-ben. Lehunyom a szemem ásítva.

- Utálom ezt a filmet...

- Nyugi Hope, ő sem szeret téged! - nevet fel Scar.

- Shane mikor jön meg? - nézek rá kíváncsian.

- Öhm négykor végez, olyan ötkor itthon kell lennie. - a szájába töm egy kis popcornt.

- Mióta vagytok, tudod így együtt? - nézek rá kérdőn.

- Három éve, a boltban találkoztunk, majdnem rám esett egy karton kutya kaja, de ő segített. - néz a távolba, egy apró ábrándos mosollyal.

- Jó lehet... valakivel így együtt lenni. - akaratlanul is Theo jut az eszembe. A gyerekes mosolya, és a kedves pillantásai.

- Ismerem ezt a nézést, van valakid! Ki az? - olyan izgatottan néz a szemembe, hogy akaratlanul is elvigyorodom.

- Senki, vagy is, nem tudom. - vallom be. -Van egy fiú, Theo... Ő nagyon sokat jelent nekem... - kezdem akaratlanul is a hajam piszkálni.

- Woawh, milyen romantikus! - a popcorn kiépül az öléből, a tál hangosan koppan a padlón. Az a sok fehér szem, mint a fehér hó, hullik szét a szőnyegen.

- Scar, már megint valami szörnyen "Cuki" avagy "romantikus" volt? - szólal meg az ajtóból Shane, hangjában bujkál a nevetés.

- Igen az! - bólogat vadul Scar.

- Hoztam vacsit, Hope ma is itt vacsizol? - néz rám kíváncsian.

- Nem Shane köszi, Derekkel van találkozóm. - mosolygom rá. Felállok, és felveszem a fekete pulcsimat. - Mentem is, ne tegyetek olyat... ugyan minek töröm magam? - sóhajtok drámaian, mire Scar hozzám vág egy párnát. - Sziasztok! - megyek ki nevetve. Imádom őket, tényleg remek emberek.

***

- Szóval, a düh az mindig piros, ha Tom ideges piros lesz a feje, nade akkor Hulk miért zöld? - teszi fel nekem Derek a kérdést. Arca komoly, és borostás is.

- Mert Hulk fasza gyerek. - kuncogom. Lenyalom a kanálról a fagyit. Igen hűvös éjszaka van, ilyenkor a legjobb a fagyi, mondta Derek.

- Hulk nagyon fasza, de nem gyerek. - rászkodik meg Derek a nevetéstől. Az én fagyimból lop, hiszen az ővé már elfogyott. Próbálom elhúzni a poharam, de a kanala egyre jön utána. Elnevetem magam, ahogy előre hajolok, Derek pedig rám.

- Neked is volt... - hisztizem mikor már megette az én kanál fagyimat.

- A tied finomabb. - von vállát.

- Persze, az enyém mindig az... - duzzogom.

- Pontosan! - bólint minden tudóan. Szemet forgatok, még én is eszek egy falatot.

- Amúgy, köszi, a kérdést, nem, Rebeka nemet mondott, nem jön el velem a bálba. - rázza meg a fejét

- Jaj, ne haragudj, nem akartam, úristen, de bunkó vagyok. - hunyom le a szemem idegesen - Miért mondott nemet? - nézek rá bűnbánóan.

- Mással megy, de nagyon bánja, hogy nem kérdeztem meg előbb...blah blah blah... - a hangja olyan lemondóan, hogy megsajnálom.

- Segíthetek valamiben? - kérdezem kedvesen.

- Voltaképpen, mi lenne, ha te lennél a partnerem? Tudod, téged valahogy mindenki utál. - húzza el a száját, szánakozva.

- Igen, valahogy feltűnt a dolog, de tudod mit? Benne vagyok! - az üres fagyis poharat egy kukába dobom. Derek is így tesz, megfogja a kezem, és egy sakktáblához húz.

- Tudsz sakkozni? - néz rám kíváncsian.

- Tudok.

- Remek, de most nem játszunk! Kíváncsi voltál a kígyókra, na, most beavatlak. Szóval, mint a sakkban van a király, avagy a vezér, az ő szava szent, bár a törvényt neki is be kell tartania. Bár úgy tartják, a motoros bandák a törvény ellen vannak, pedig a bensős szabályaik nagyon szigorúak. A vezér után jön a futó belőlük kettő van, a főnök után ők jönnek a rangsorban, majd a lovak, na, belőlük négy van, majd a bástyák ők már nem a belső kör tagjai, övék a piszkos munka, ahogy a parasztoké is. Lucas a belső kör tagja volt, ő egy ló volt. Én egy senki voltam, apámé az a hipermarket, ahol dolgozunk, kettő van neki, egy itt és a városban is. Motoroztam, de csak úgy brahiból, erre meg akartak verni, nem voltam szimpi nekik, ez Luck-nak nem tetszet, megvédett. Hát így lett a barátom. - mondja. Nagy levegőt vesz, és hagyja, hogy meg emésszem a dolgokat.

- És a királynő? - Veszem kezembe a fekete királynőt.

- Aki tetszik a vezérnek, az a vezéré - von vállat.

- Cöh... nagyon felvágós... - mormogom.

- Hát ebben tényleg nincs benne a szőke herceg fehérlovon.  - elnevetem magam. Csak Derek képes erre... színt hozz az életembe.

***

- Anya... anya... Fatime lopja a kajám!

- Nem is igaz! Halley hazudik. - épp vacsorázunk.

- Kathaline... - szólalok meg hírtelen.

- Igen drágám? - pillant rám kérdőn.

- Derek elhívott a bálba, de nem tudom, milyen ruhát vegyek fel... segítenél ruhát venni? - nézek rá kérlelőn.

- Ohh... igen igen igen!!! - nagyon boldog, ahogy tapsikol.

- Kate...ne légy ilyen gyerekes... - rázza meg a fejét nevetve Philips.

- Szóval... Derek elhívott.... - hümmög Lucas.

- Igen el, szóval elmegyek vele. - mosolygom rá kedvesen.

- Ez annyira aranyos!

- Kate...

- Valld be Philips, hogy ez tényleg az. A mi kis Hope-unk randizik. - kezét szívére teszi, meghatott tekintettel néz férjére.

- Igen az... - hagyja rá a dolgot a férfi.

- Anya én is mehetek veletek? Látni akarom Hope-ot olyan szép báli ruhában. - mondja Halley, még vadul mutogat. Elnevetem magam.

- Persze, hogy jöhetsz. - mondom én, nevetve. Kathaline is vadul bólogat.

Orion szemszögéből:

Hope túl régóta tartott elnyomva, így most végre kitörtem, és -bár ez nem nagy cucc- zuhanyoztam.

Ahogy kilépek a vízsugár alól, magamra kanyaritok egy törcsit. Kisétálok a szobámba, kicsit sem lepődöm meg, hogy Lucas az ágyamon ül.

-Mit akarsz? - morranok fel.

- Csak hoztam egy sört... - nyújt felém egy üveget. Elveszem, és kinyitom, egy korty után elfintorodom.

- Első sör? - nevet fel.

- Az - fintorogva ülök le az ágyra. Luck az íróasztalomnál ül, kezében egy félig üres üveggel.

- Érzel valamit... Derek iránt? - néz rám szemrehányóan. Vállat vonok, míg még egy kortyot iszok. Derek iránt Hope se érez semmit, ahogy én se, szóval nincs probléma. Lucas elém térdel, és orromra puszil.

- Ajánlom, hogy ne szeress belé. - súgja. -  Nem szeretek osztozni. - suttogja. Hamarosan a hátamon találom magam, felettem Lucasszal.

Milena:

Fájó háttal, és kicsit émelyegve kelek fel. Ahogy felülök, nyújtózom egyet. Arcomhoz kapok, majd a hajamhoz, az megint barna.... barna... Lassan kelek fel az ágyból, és megyek. A tükörből megint az az idegen lány néz vissza rám.

- Kinek a testében vagyok? - kérdezem halkan a tükörtől. - Azt tudom... hogy ki vagyok, de te vajon ki vagy? - egy fáradt sóhaj hagyja el tüdőmet.  Felrángatom a ruháim, megigazgatom a hajam, míg próbálom elfogadni a külsőm. Bár szerintem ez tuti nem én vagyok, de annyi baj legyen. Lesétálok a lépcsőn, minden olyan új, és szép, a bútorok, a ház, és a lent álló két kislány, meg - több mint valószínű - az anyjuk, akik épp öltöznek.

- Na, gyere Hope, indulunk ruhát venni neked. - mondja kedvesen a nő. Körbe nézek, de rajtam kívül nincs itt senki. Ezek szerint... ez a lány Hope, nade, hogy kerültem a testébe?  Lesétálok, majd felhúzom az egyik cipőt, ami pont passzol rám.

- Milyen ruhát szeretnél a bálba? - kérdezi csevegő hangon a nő. Elgondolkozom. Bálba készülünk? Vajon a partnerünk milyen? Ahogy elnézem Hope nem egy csúnya lány, igaz a szeplői kicsit túl gyerekesé teszi. De a társa se lehet csúnya.

- Valami szép hosszú ruhát. - válaszolom vontatottan. Nem tudom pontosan, hogy az a bizonyos Hope milyen stílusú...de én csajos vagyok. Ahogy elindulok, ölembe kapom a kis szőke lányt. Aki nagyon nagy szemmel, és mosollyal nézet rám.

- Hope, szerintem legyen rövid a ruhád, hogy játszódjon a lábad. - mondja a barna kislány.

- Fatime, ezt Hope-nak kell eldöntenie. - szól rá az anyja. Szóval ő Fatime... vajon a szöszinek mi a neve?

***

A boltban már a harmadik ruhát próbálom fel, de még mindig nincs meg, az az igazi. Amit nem akarok majd levenni, mert annyira jól áll. Halley -így hívják a szőke kislányt- a földön ülve játszik Kathaline teloján, míg Fatime ruhát válogat az anyával. Aztán jön az az érzés, ezt mindenki ismeri, mikor meglátsz egy helyes fiút, aki rád mosolyog, a szíved hevesen ver, a lélegzeted eláll. És akaratlanul is zavarba jössz, nos, én ezt éreztem, mikor megláttam, ezt a rövid piros ruhát. Éreztem, hogy ez az igazi. És ezt az is bizonyítja, hogy tökéletesen jó rám. Igen, ez az igazi.

- Néha ruhát találni, nehezebb, mint partnert.... - mondja Kate.

- Igen, ez valamennyire igaz. - nevetem el magam. - De ez, ez az igazi! - bólogatok.

- Akkor, megyek, kifizetem! - mondja boldogan, majd el is tűnik. Halleyre nézek.

- Milyen? - kérdezem egy boldog mosollyal.

- Elmegy. - von vállat. Elnevetem magam, majd kacsintok egyet.

- Köszönöm!

 

Hope szemszögéből:

Reggel mikor felkelek, az órára nézek. Hajnali négy óra, és hétfő, HÉTFŐ? Hiszen mikor lefeküdtem, szombat este volt. Ásítva nézem meg, azt a zacskót, ami az ágyam mellet van, egy vörös ruha van benne. Nem is csúnya.... Mikor is lesz a bál? Péntek? Na, remek.