9.fejezet "Együtt?"

FIGYELMEZTETÉS: a fejezet 18-as karikát kap tölem! 

Orion szemszögből:

Ahogy lefékez a motor, végre leszállók róla. A szám még fáj, a fejem zsong...és Hope utolsó gondolatai is csak Theodor Porks volt. Lucas leszáll és a hajába túr. Vigyorogva mér végig.

-Nem vagy semmi, még vérző szájjal is szexinek lenni...ez tehetség!-rá vágok egy grimaszt, ami igen csak fáj. Számon a seb még vérzik, így festve vörösre,alap fehér ajkaimat. Testem még remeg, arcom sápadt, és aki mondhatni megmentett ...azt legszívesebben fejbe  verném.

-Csókolj be, és dögölj meg!- mondom, hogy kicsit hasonlítsak Hope-ra. Lucas,a motorjának támaszkodva néz engem. Nincs rajta póló, csak egy kockás ing, persze kigombolva, hogy izmos felsőteste kilátszódjon. A hasa olyan kockás, hogy kimoshatnék rajta valamit. Arra ahogy így bámulom csak elmosolyodik.

-Azért többet várnék ha már megmentettelek .- kacsint rám. Idegesen lépek elé, lehúzom és megcsókolom. Amint elválok tőle felpofozom.

-Rohadj meg!- sziszegem idegesen. Vissza húz és megcsókol. Kezem alap mozdul, nyaka köré, combomra simít,jelezve, hogy ugorjak fel. Meg is teszem, átkarolom derekát lábaimmal. A ház felé kezd vinni. Mivel nincs itt senki, nem fura, hogy még cipel néha megcsókol. Letesz a szobájában. Itt minden fekete, pedig minden fehér ebben a házban. Még a szekrényei is sötét barnák. Az ágyán fehér a takaró, meg a párna, ezt tuti Mrs.Cox tette.

-Ülj le!- nyom le az ágyra, és eltűnik egy kis helyiségben, ami szerintem egy fürdő. Még ő elvan, meg igazítom a hajam valamennyire. Lucas egy ronggyal, és egy üveggel jön vissza.

-Le kell fertőtleníteni ...- mondja mosolyogva. Pillogom rá párat, majd megrázom a fejem.

-Nem mert az csip...- lenyom az ágyra, csípőmre ül, kezeimet térdével szorítja testemhez. Mozdítani se tudom.

-Ne nyafogj ...- mondja komolyan, kis fertőtlenítőt  a rongyra önt, majd óvatosan a számhoz érinti. Az első ami eljut a tudatomig, az a borzalmas alkohol szag, majd az a fájdalom ami a számba nyilal. Lehunyom a szemem, és úgy érzem mentem meghalok. A fájdalom kezd

csillapodni, egy puha dolgot érzek a számon. Kinyitom a szemem. Lucas puszilt számra, és most a szemembe néz.

-Fuladj  meg....- mormogom halkan. Gonoszul elmosolyodik.

-Azt mondtad, csókoljak be. Na de hová?- suttog a fülembe. Kiráz a hideg, elfordítom a fejem. Lucas nyakam ostromolja lágy csókokkal. Egy jól eső sóhaj hadja el a szám.

-Nolám....- somolyog Lucas, még nyakamat harapdálja finoman. Kezeim még mindig foglyok, de nem is nagyon akarok ellenkezni. Lucas végig simit a hasamon, fel egész a mellemig. Itt már kipattannak a szemeim.

-Ne merészeld .... - sziszegem. Csak elmosolyodik, még markába fogja a jobb mellem. Kikívánkozik belőlem egy halk nyögés. Lehunyom a szemem, még Lucas ajkai az enyémre tapadnak. Éhesen falja az ajkaim, még kíváncsi kezei egész testemet bejárják. Hirtelen elválik tőlem, és végig mér.

-Ahj Hope, nem bírom tovább … akarlak… - morogja. Megragadja az ingem és egy egyszerű mozdulattal széttépi. A fekete gombok koppanása a padlón, a beálló néma csendben, hatalmas zajnak tűnik. Kezem kiszabadul, így egyből eltakarom piros, csipkés melltartóm. Lucas megfogja a kezem és elhúzza.

-Látni akarlak ...látni a gyönyörtől eltorzult arccal ...- súgja ajkaimra, amiket egyenként csókol, majd harap meg. Felhúzom a lábaim  magam elé, hogy távol tartsam magamtól, és ne is lássa a testem. Lucas térdeimre teszi a kezét, úgy húzza szét őket, hogy lábaim közé feküdjön. Kezeim még a mellkasomat takarják. Zihálásom, hangos visszhangot ver a fekete falakon. Az ég szerelmére, annyira akarom öt. Testem szinte síkit érte, a szívem vadul kalapál, annyira, hogy félek mindjárt össze töri a bordáim. Lucas a hasamra csókol, majd a belső combjaimra is lehel egyet-egyet. Jól esőn sóhajtok, kezemmel a hajába markolok. Kezei a combomon szánkáznak fel és le. Lehunyom a szemem, még élvezem az édes csókokat, és a lágy érintéseket. Hamar lekerül rólam a cica naci is.  Bal lábam felemeli, és bokámtól egész a combomig csiklandós puszikat lehel bőrömre. Elmosolyodom, és magamon érzem tüzes, és felettébb éhes pillantását. Rá pillanatok a szempilláim alól. Lehajol és ajkát fehérneműm  finom anyagához érinti.

-Nedves...csak nem kívánsz ....?- vigyorog önelégültem. Fújtatok egyet idegesen. De hiába szór szikrákat a szemem, hamarosan minden ruhám a padlón köt ki. Persze Lucason még mindig, rajta vannak a ruhái. Lerángatom róla a kockás inget. Mikor az övéhez érek hangosan felnevet.-

Nyugi cica!- nyom vissza az ágyra. Szája megint bejárja a testem, néhol nyelvével cirógatja a bőröm, vagy ép megharapja. Csintalan nyelve hamarosan megtalálja legérzékenyebb pontom. Hátra vettem a fejem, még hangosan nyögöm.

-Lucas......- nyöszörgöm halkan. Persze nem hadja abba. Haját markolom, mert félek hogyha nem kapaszkodom meg, elveszem. Lábaim a vállára húzza, így karolja át a combjaim. Az eddig halk szobát most a sóhajaim töltik be. Mindkét kezemmel Lucas fekete tincseibe kapaszkodom. Bár hiába ....testembe mintha csak villám csapja, rakodik végig minden porcikám. Ereimben vér helyett kavicsok száguldanak.

Testem ívbe feszül, még testem remeg. Lucas felmászik, és a szemeimbe néz.

-Milyen volt?-néz rám gonoszan. Szusszanok egyet még rá nézek. -Nem akarod visszonzni ?- kérdezi kedvesen. Elgondolkozom, majd átfordítom magunkat, hogy én legyek felül. Ahogy csípőjére ülök, megérzem lüktető szükségét. Elvigyorodom.

-Ki is akar kit?- kérdezem gonoszan.

-Nem titkolom ...hogy már apu porsche-ján is meg akartalak kefélni ...de ott voltak a húgaim. - vigyorog rám. Megfogja a kezem, csuklómra harap finoman. Felnyögöm hangosan, kicsit a fájdalom kicsit az élvezet miatt. Hope komolyan nemet mondott volna  erre Theodor miatt?  Lehajolva csókolom meg, vadul megharapom a felső ajkát.

-Nekem is vérezzen? Nem elég, hogy a te alkoholos véred nyelem?-néz rám szarkasztikusan. Nyelvet öltök rá.

-Senki nem mondta ....- hajolok le egy gyors csókra. Végig csókolom arcélét, az állát, nyakát, kulcscsontját, mellkasát, és isteni kockás hasát. Mikor elérem a nadrágja korcát, elbizonytalanodok. Hope nem lesz boldog ha megtudja ....várjunk csak.....HA megtudja! Igen, lehet meg sem tudja, hiszen Lucas csak nem akar erről beszélgetni.... Még így elagyalok, már az Amerika kapitányos alsóját is a földre dobtam.

-Menő alsó ....- kacsintok rá.

-Mert a nyuszis bugyi szexibb mi? - fintorog rám. Fújtatok egyet, majd számba fogadom, férfiasságát. Egy hangos, mély sóhaj tör fel Lucasból, és hajába túr, ezzel felborzolva azt. Büszke leszek, és finoman kezdem el mozgatni a fejem. Fura érzés, de nem rossz. Egy kéz a hajamba túr, megmarkolva azt segít a mozgásban. Egyre gyorsabban mozgatja a fejem, és egyre többet sóhajt fel. Hirtelen lenéz rám, gonosz mosollyal.

-Végre jóra használod a nagy szád!- nevet fel gonoszan. Ha szemmel ölni lehetne… hamarosan Lucas is eléri a csúcsát. Fintorogva nyelem le élvezete nyomát. Megfogja a kezem, és maga alá ránt. Rám fekszik még megcsókol. Viszonzom és végig karmolom a hátát. Egy jól esőt felmorran. Elmosolyodom és megcsókolom finoman. Persze ő egyből ajkamra mar. Fordítók a helyzeten, hogy  én legyek megint felül.  Felül, hogy az ölében üljek.

-Kész vagy?- kérdezi, a szeme vadul csillog, és úgy néz rám mint egy kicsomagolatlan ajándékra. Bizonytalanul bólintok. Combomra simít, és finoman előre nyomul. Ami eljut a tudatomig az a fájdalom, majd a feszítő érzés. Hátra vetem a fejem, még mélyeket lélegzem. Lucas a hátamat átfogva tart meg, és csak vár, nem mozdul, az arcom fürkészi. Végig csókolja az arccsontom, az állam, a homlokom az orrom, és a szemhéjaimat is. Elmosolyodom a kedveskedésre.  A fájdalom is enyhül, így kinyitom a szemeim. A szemembe néz, és megcsókol. Viszonzom, mikor  kihúzódik, majd lassan vissza nyomul felnyögöm. De már nem csak a fájdalom miatt. Nyakamat bombázza apró csókokkal, még tovább mozog bennem. Fáj, de valahogy még is jó. Fejem hátra vetem - mivel a hajamnál fogva húzza hátra a fekete hajú- így Lucas már a torkomat csókolja.  Egyre gyorsít a mozgásban, és egyre jobban fáj megint. Az arcára nézek, amin örült vágyat látok, így még a fájdalom is elviselhetőbb. A szemembe könnyek tolódnak, bár nem akarom. Lucas megint megcsókol, így a figyelmem megoszlik ....Már nem is fáj annyira. Hátra vetem a fejem, hangosan zihálva. Lucas mély, férfias nyögései visszhangot vernek.

***

Hope szemszögből

A reggeli nap fénye, cirógatja az arcomat. A kényelmes ágyban nyugtozom egyet, és meg fordulok ,  a párna álla simítom a kezem. Egy kar átfogja a derekam, és valaki az arcomra csókol.

 Mosolyogva nyitom ki a szemem. De a Theo helyet ...Lucas van mellettem. Felsikoltok, és ki ugrom az ágyból.

-Neked is jó reggelt Hope...- morogja álomittas hangon.

-Mit keresel a szobámban?- csattanok fel.

-Egy:ez az én szobám ....kettő:ne kiabálj mert lebukhatunk ....három:Ha kiabálni akarsz ..arra van az ajtó ...- néz fel rám idegesen. Hajamba túrók idegesen.

-Csókolj be, és dögölj meg ...- sziszegem.-

Tegnap megtettem ...és élvezted!- vigyorogva fordul a fal felé. Dobbantok a lábammal idegesen, és kiviharzom.

***

Új iskola, ez ebben az évben a harmadik. Mrs.Cox egy uzsonnás táskát nyom a kezembe. Majd elsiet a kicsikkel.

-Az igazság az Hope, hogy Kathaline borzalmas kaját szokót csomagolni. Így....- nyom a kezembe egy kis pénzt-...ez maradjon kettőnk között, és vegyél valami finomat. - kacsint rám. Pillogom párat majd rá nézek.

-Luck...vidd be Hope-t a suliba!- mondja. Erre Lucas is felnéz a reggeli palacsintájából.

-De...én....-kezdi de Mr.Cox bele vág.

-Köszönöm, ne késetek ...Hope-nak ez az első napja!- vigyorog a fiára majd elsiet.

-Hát ez pazar...-csattan fel

-Én sem repesek … elhiheted!- mondom neki idegesen.

-Tegnap este valahogy kedvesebb voltál!- fintorog rám.

-Tényleg ...- gondolkodom el. Mi volt tegnap? Minden ki eset ...de ezt nem pont ettől a féregtől fogom megkérdezni.

-Na mi lesz? Gyere már!- ránt meg Lucas. Majdnem elesem, de még idejében kap el egy fiú. Mikor végre biztosan állok a lábamon, szemügyre veszem. Alacsony, de izmos. Pufók arca van, de ez is jól áll neki. Féloldalasan mosolyog rám, így kivillannak fehér fogai. Barna hajában

egy napszemüveg van, hogy hátra fogja fél hosszú tincseit. Zöldes barna szemei barátságosan csillognak rám.

-Bo...bocsi...- hebegem. Megrázza a fejét.

 -Nem baj, Derek vagyok. Lucas egyetlen barátja ...-fog velem kezet.

 -Hope vagyok ...- mondom mosolyogva.

 -Az új játékom!- ölel át hátulról Luck.

-Meg a jó édes nénikéd!- dühöngöm, még megfogom az Éhezők Viadala könyvemet. Ez egy új könyv, alig három hete jelent meg. Emil vette nekem, mert szerinte illik hozzám.

 -Ohh...az Éhezők Viadala...-  bök a könyvre

 -Gyertek már kockák!- csattan fel Cox. 

-Együtt?- kérdezem Dereket.

-Együtt...- biccent mosolyogva.