10.fejezet "Miléna"

Az iskola borzalmas! Mivel Derek, az -iskola második leghelyesebb fiúja- mindig megkeresett a szünetben. Minden lány megutált. Lucas, a leghelyesebb -fogalmam sincs miért- pedig nyilvánosan leüvölt, az udvar kellős közepén. Mikor
elmentem az asztaluk mellet, és rámosolyogtam Derekre. Aki intet nekem egy cuki mosollyal.  "Te egy senki vagy!" Kiabált rám hírtelen Lucas. Annyira meglepődtem, hogy csak akkor eszméltem fel,hogy leöntőt colával.A lélegzetem is elakadt, majd sírva elrohantam. Mindenki nevetett rajtam. Mivel a becsöngetés előtt rohantam el, senki nem jött utánam. A lány wc egyik fülkéjében sírva, úgy érzem magam mint Mirtyle. De hozzám nem nyit be egy helyes mardekáros, hogy kinyisson egy kamrát.Pedig most felzabálna egy baziliskus. Valaki mégis benyit. Megijedek, majd megnyugszik a lelkem, hiszen ez nem a Roxfort. Sajnos!
-Hope, itt vagy?-kérdezi egy ismerős, kedves hang.
-Nincs semmi baj, Derek!-szólok ki még veszek egy mély reszketeg levegőt.
-Ha kijössz....elhiszem.-áll meg a fülke ajtaja előtt. Sóhajtva nyitom ki a zöld, telefirkált  ajtót, a szemébe nézek. Zöld szemei megnyugtatóak. Magához ölel, mire hangosan felzokogom. Oldalam cirógatja, még elfogynak a könnyeim
-Gyere...lógjunk el.-kacsint rám. Elmosolyodom, még bólintok.

***

Derek kék motorjának édes dorombolása, megnyugtat ahogy szürke pólójának érdekes illata is. Ahogy hátulról ölelem a derekát, neki dőlök teljesen neki simulók. Hmm...igen ez az illat, Theonak is ilyen volt, szappan, és édes de keserkés ...arcszesz. Mélyen belélegzem, még lehunyom a szemem.
-Hope, lassan egy órája furikázunk.-áll meg, az erdőben keresztül húzódó betonúton, ott ahol ketté ágazik. Az egyik út a Cox házhoz vezet, alig harminc perc az út. A másik pedig a főútra, ahol elhagyható a falú. Leszállók a motorról, és ránézek.
-Köszi, mindent!-mosolygom rá. Leszáll ő is, és az egyik tincsem elsöpri az útból.
-Ti meg mit műveltek?-csattan fel valaki Derek mögött.
-Megvigasztaltam!-feleli Derek Lucasnak majd megölel.-Szia Hope.-nyom egy puszit halántékomra. Felszáll a motorra és elhajt vissza a faluba. Lucas villogó szemekkel néz rám.
-Megdugatod magad velem, majd rámászol Derekre.-csak pillogóm rá.
-Nem is dugattam meg magam...-mondom pánikolva-....hiszen te egy undorító kis...fére...-csatt, az égető érzés az arcomon. Oda kapom a kezem, és ránézek Lucasra. Idegesen néz rám, majd a motorra ül és elhajt. Elveszem a kezem, és megnézem. Véres. Lucas megütött....lehunyom a szemem és rohanni kezdek. Megsem állok a házig. Megtörlöm a szemem, mielőtt bemennék.
-Uram isten Hope, megtörtént?-néz rám Mr.Cox. Még a barna, kedves szemeibe nézek lehunyom a szemem. Philips hozzám lép, és megölel.
-Nincs semmi baj prücsök....-sútogja. Kitör belőlem a fájdalmas zokogás. Az ingébe kapaszkodom, félek elveszem. Felvesz az ölébe és a szobámba visz. Mielőtt becsukódik az ajtó, még meglátom a két kicsit, ahogy aggódva kérdezik Kathaline-t mi történt.Philips az ágyamra ül, cirógatja a hátam, még úgy nem teszek mintha aludnék.Halkan kimegy, de még vissza néz rám. Az ágyban fekszem, a fehér takaró alatt, egyik kezem a szám előtt, ökölbe szorulva. Körmeim bőrömbe apró félholdakat vájnak. Csak könnyezem, hangom már nincs...az éjjeliszekrényen egy levél hever. Elveszem és kinyitom. Emil kézírása van egy képen. "Látod? Nem voltál neki, csak egy játék" a képen Theo van egy lánnyal. Kiszállok az ágyból még az ablakhoz megyek. Kiejtem a kezéből a képet. A kis papírdarab, mintha hangos koppanással érne földet. Arcomon végig gördül egy kósza könnycsepp.Lehunyom a szemem, hogy az édes sötétség körbe vegyen.

Miléna szemszögéből:

Hideg van, fázom....kinyitom a szemem ...Minden fehér...minden tiszta...minden fényes. Hol vagyok? De ami fontosabb ki vagyok én? Körbe nézek a szobában, egy pokróc van rajtam, még egy tálca egy asztalon. Felkelek, és oda botladozom. Fáj mindenem, és bár most keltem, nagyon álmos vagyok.Tekintetem a fürdőben lévő tüköre téved...lehet nem is tükör, hiszen egy idegen, barna hajú lány áll benne. Elveszem a kést ami a tálcán van. Oda megyek, majd kezemmel kinyúlok. Kemény és hideg. A barna lány utánoz, mire én hátra ugrom. Ez az én tükörképem? De az én hajam piros. Nem ez nem az én testem....megfogom a kést és végig húzom a csuklómon a hegyét. A vékony hegből, kibuggyan a kamizsavörös vér. Ez az én vérem? Hiszen fáj....megismétlem, mégegyszer....majd megint...nem! Nem...ez nem lehet az én testem...Az arcomhoz nyúlok, ahogy a tükörkép is, egy kis vérfoltot hagyva sápadt bőrén.Leengedem a vérző kezem...a piros vér végig pereg az alkaromon, hogy az Újhegyemről a fehér csempére hulljon. Ez nem lehet...ez nem én vagyok....ökölbe rándul a kezem, majd egyszerűen a tükörbe ütők. Öklömön felszakad a bőr, az üvegből pár darab, hangos csörömpöléssel érnek földet. Hogy mint a lelkem, millió darabra törjenek szét. Térdre esek, a könnyeim folyni kezdenek....ki vagyok én? Ahogy mindkét kezem vérzik, és a térdem is felsérti a szilánkok...rájövök...hogy én Miléna vagyok....aki egy másik testbe van száműzve....

Hope szemszögéből:

Hírtelen, mint ahogy a szív megdobban, ahogy egy pillangó megrebegteti szárnyát...vagy ahogy egy szív meghasad. Úgy tértem magamhoz egy idegen helyen. Kezem, lábam véres, a fejem zsong...
-Hope, felkeltél?-hallom meg ahogy nyílik az ajtó.
-Mr.Cox...ez nem az aminek...-kezdeném, de leint.
-Alj fel!-szól rám aggodalommal a hangjában. Nagy nehezen állok fel, térdeimből is folyik a vér. Philips kihúz a szilánkok gyűrűjéből, és elém térdel.
-Ez fájni fog....-sóhajt. Majd elkezdi kihúzni a szilánkokat. Öklömbe harapok, hogy ne sikítsak fel. Amint végez rám néz.
-Zuhanyoz le, addig én össze szedem a szilánkokat....utána majd beköltözöm a sebeid...-mondja még feláll.-Nem tudom miért tetted Hope....-simít arcomon a sebre amit Lucas okozott.-De nekem bármit elmondhatsz...-mosolyodik el bizalmasan. Bólintok egyet, a zuhanyozóhoz megyek. Még Mr.Cox elmegy seprűért. Leveszem a ruháim, és a langyos víz alá állok. Égeti a sebeim, és a lelkem is. Amint végzem magamra kanyarítok egy köntöst. Az asztalomon van még egy boríték. Theo írása van rajta. Kinyitom. Egy levél van benne.

"Az én kis reményemnek!
Egy új lány jött. Idegesítő! Folyton a nyakamon lóg.Még az sem tántorítja el, hogy elloptam a halott anyja egyetlen fotóját, és elégettem. Nagyon hiányzol, már nincs ki tartsa bennem a reményt.
a te Theo-d!"

És a borítékban van még egy cetli, amin csak három szó áll.

"Love you forever"

(Hope betegségéről itt olvashatók:http://hu.m.wikipedia.org/wiki/Disszociat%C3%ADv_szem%C3%A9lyis%C3%A9g és a személyiségek kinézette a képen látható:)