Egy erdővel szegélyezett úton halad a kocsi, mellyel új életem felé visznek. Theo segített becsomagolni. Nem akartam otthagyni... soha. Ő az életem értelme... Valahogy vissza kell jutnom hozzá. Mrs. és Mr. Cox valami förtelmes zenét hallgatnak, a rádióból. Mrs. Kathaline Cox, egy rövid szőkés barna hajú, sovány de alacsony nő. Arcélei finomak, még szemei kékek, akár a tenger. Arcán folyton mosoly pihen. Mr. Philips Cox, izmos, magas, és szakállas férfi. Arcvonásai mindig kedvesek, és sosem rest viccelni vagy ércelődni. Talán harminc éves lehet. Ahogy leparkol a kocsi - egy nagyon drága, és piros porsche - az első dolog amit észre veszek, az egy hatalmas rét. Mindenhol vadvirágok pompáznak, és az illatuk egyből megcsapja az orrom ahogy kiszállok.
A réten két kislány játszik. Az egyik rám emeli gesztenye barna átható pillantását. Az arcát keretbe foglalja hosszú, egyenes, barna haja. Arca hófehér, akár egy tündéré. A másik kislány egyből felénk kezd rohanni virágokkal a kezében. Hosszú szőke haja csak úgy lebeg utána. Amint elér hozzám felnéz rám. Kék pillantását látva,tényleg angyalnak tűnik. Nem illek én bele ebbe a tökéletes családba.
- Te vagy az új nővérem? - kérdezi a kislány kedvesen mosolyogva. Csak bólintok meglepetten.
- Halley, hagyd levegőt venni... még mindig sokk alatt áll, hogy láthatott engem! - mondja Mr. Cox. Kiveszi a bőröndöm a kocsiból, és rám kacsint.
- Jajj menj már Philips! - nevet fel Mrs. Cox. - Inkább a rosszullét ellen harcol miattad. Halley egyetértően bólogat, de én még mindig nem tudok szólalni.
- Hol van Lucas? - kérdezi Mrs. Cox, elterelésből.
- Motorozik, azt mondta siet vissza. - ad választ a másik kislány. Halley megfogja a kezem, mintha meg akarna bizonyosodni benne, hogy itt vagyok.
- Fatime vagyok, amúgy! - szólal meg megint a barna hajú.
- Hope... - nyögöm ki végül.
- Oh igen, annyira imádom a neved, olyan aranyos! - áradozik Mrs. Cox.
- Akkor a mi lányaink miért Halley, és Fatime? - csókol felesége arcára a híres író.
Mr.Cox író, még Mrs.Cox zongora művész. Nem csoda hogy ilyen gazdagok.
-Jaj te...mintha hagytad volna hogy bele szóljak mi lesz a nevük.-fedi még kedvesen férjét Mrs.Cox. A motor halk morgása az amit először meghalok. Hátra fordulok, és megpillantom a fekete motoron ülő férfit.
-Ez mi?-néz Mr.Coxra.
-Ő az új húgod, légy kedves!-förmed rá az apja. Mindenki beindul a házba, élen a család fővel. Csak én, és "kedves" bátyám maradunk kint.
-Szia, szőszi!-hangja bár kedvesnek is mondható, az arca olyan mintha undorodna tőlem.
-Csókolj be, és dögölj meg....-morgom. Elkapja a csuklóm, és a kocsihoz nyom. Ijedt arcomat látva elmosolyodik.
-Első szabály:te egy senki vagy…azt teszed amit mondok....vigyorogva és dalolva...vili szőszi?-sútogja a fülembe a szavakat. Hirtelen gyorsabban ver a szívem.
-Rohadj meg....-sziszegem. A következő amit érzek,egy harapást a nyakamon. Egy fájdalmas kis nyüszítés hagyja el a szám.
-Légy jó, vagy teszek róla hogy pokol legyen itt az életed.-azzal elsétál. Kifújom a levegőt, még gondolatban elküldöm egy szebb helyre. Most jól jönne egy marék Éjfürt. A ház belülről is gyönyörű. Modern még is kifinomult, a nappaliban, két kanapé, egy hatalmas tévé, és fotelok vannak. Egy fekete kis emelvényen, egy hófehér zongora áll, pont ott, ahol a nappali fala üveg. Fehér szőrmés szőnyeg borít mindent. Halley, és Fatime le is ülnek rá hogy játszanak. Mrs.Cox a konyhába megy, ami össze van nyitva a nappalival. Lucas leveszi a dzsekijét, egy nagyon lassú, nagyon szexi mozdulattal teszi. Lehet csak az én agyam lassítja le.
-Érezd magad otthon Hope-mosolyog rám kedvesen Philips. Csak bólintok, még a kanapé szélére ülök. Lucas kicsit túl közel ül hozzám, még mosolyogva néz rám.
-Mit bámulsz?-kérdezem ellenségesen.
-Egy szőke békát!-nevet fel Lucas. Felfújom a pofazacskoim durcásan és elfordulok.
-Azt mondtad csókoljak be, na de hová, kedves Hope?-simít combomra. Kezére sózok egy nagyot.
-Inkább csak dögölj meg!-állok fel. Halley egyből hozzám rohan.
-Anya...megmutathatom Hope új szobáját?-kérdezi.
-Persze cicám....Lucas szobája a mellett van az övé.-jön a válasz. Ho...Hogy hol....? Arcomra egy perc alatt kiül a döbbenet.
-Szomszédok leszünk....hát nem remek?-nevet fel Lucas.
-De, egyszerűen isteni...-sziszegem.
***
Mint a házban minden, a szobám is fehér. Fehér ágykeret, szekrények, éjjeliszekrény. Még a jó isten is fehér ebben az istenverte házban. Morgom magamban még elkezdem kipakolni.
-Fehér, mint a friss hó....szerintem csak a hajad miatt választottak téged...mert szinte fehér.-ahogy a szekrény ajtó előtt állok, egy idegen test nyomódik nekem. Lucas, mély borongós hangját tisztán hallom pedig suttog. lehelete a nyakam cirógatja. Egyik kezével a szekrényen támaszkodik, még másikkal a derekam karolja át. Vérem gyorsabban kezd áramlani az ereimben, és valamiért csak kortyolni tudom a levegőt.
-Mit akarsz?-sziszegem erőtlenül.
-Téged.....-súgja, keze derekamról a combomra siklik, még puha ajkai megtalálják a nyakamon az ütőerem. Akaratlanul is felnyögöm.
-...édes a hangod....-morogja a nyakamra. Keze már a combom belsejét cirógatja. Elégedett sóhajok hagyják el a szám, ahogy keze egyre feljebb siklik. Kezemmel a szekrénynek támaszkodom. Lucas kíváncsi keze már a legérzékenyebb pontomon pihen. "Ohh abba ne hagyd!" Sikolt a hang a fejemben, és most egyet értek vele. Lucas torokhangon felkuncog még az állam vonalán csókol végig. Elfordítom a fejem, hogy ajkaink végre találkozzanak. Vadul csókol, és éhesen, néha az ajkaimra mar. Keze már a nadrágomban matat, és kezdem úgy érezni hogy a testem mindjárt felgyullad. Testem egyre jobban bizsereg, még Lucas hol a nyakam harapja, hol a számat csókolja.Testem mintha egyre jobban közeledne a beteljesedéshez, agyamra leszállt az a bizonyos rózsaszín köd. Az sem érdekel, hogy Lucas két ujja az, ami a finom csipke anyagon keresztül cirógat. Lihegve fordulok meg hirtelen. Lucas arcára is kiül a meglepetség. A szekrénynek vetem a hátam, inge nyakát megragadva rántom magamhoz, és tapasztom szám az övére.
Csintalan nyelve megtalálja az enyém. A csókba nyögöm mikor Lucas keze a bugyimban siklik. Érzem, hogy nincs
messze a beteljesedés. Ezt a szapora légzésem, és néha-néha elejtett nyögéseim is bizonyítják. Mikor érzem, hogy hamarosan elérem a csúcsom, Lucas hirtelen ellép tőlem.
-Tudtam, hogy akarsz....-azzal kisétál. Lihegve rogyok a padlóra. Testem még remeg, a beteljesülésért. Hogy az az aljas kis....
***
Mrs.Cox, ma bevitt engem, meg a két kicsit a közeli városba vásárolni. Kaptam egy kis költőpénzt, így gondoltam veszek magamnak valami új dolgot. Végül arra gondoltam, hogy ha Lucas szerint szinte fehér a hajam, rácáfolok. A fodrász szerint, a barna is jól áll nekem. Nekem is tetszik. Mivel maradt még pénzem, adtam fel levelet Theo-nak, Emil-nek, és George-nak is. Amint vissza indulok, az erdő szélén ami haza vezet, valami idegbeteg elém farrol a motorjával.
-Idióta!-kiáltok rá.
-Ugyan, cica..pattanj fel!-néz rám kihívóan. Kopasz és igen nagydarab fickó. Egyik lábamról, a másikra ugrálok idegesen.A férfi leszáll a motorol, és felém sétál. Hátrálni kezdek, a szívem vadul ver....valaki segítsen.... Egy másik motor fékez le mögöttem.
-Bob, gyer.....ohh, új játék?-hátra kapom a fejem. Egy másik fickó, csak ennek hosszú a haja, és nagy a szakálla. "Futnod kell!" Hallom meg fejemben a hangot. "Jaj, nevezz Orionak, ne hangnak...idegesítő!" Na jó, akkor Orion.
Az utolsó amit érzek, egy kéz a karomon. Aztán már csak a sötétség, a hideg sötétség.
Orion szemszög:
Hope, már nem bírta a mai nap megrázkotatásait. Így átvettem a hatalmat a testünk felet. Hátra fordulok és felpofozom a szakállast. Viszont arra nem számítottam, hogy viszonozza. A vér kibugyan a felső ajkamból. Felsziszenek.
-Ereszd el!!!-kiált egy hang, valahonnan ismerős....ooohhhh igen, ma az ő ujjai okoztak nekünk szép perceket.
-Lucas? Csak nem a tiéd ez a kis ribanc?-kérdezi a kopasz.
-Ő a húgom, és nem egy ribanc-sziszegi idegesen Luc.-Hope, szálj fel!-nem kellet kétszer mondani.Mögé szállok, és szorosan átkarolom derekát. Lucas nem vár sokat, már is elindul.
-Tetszik a hajad, felnőttes!-pillant hátra rám válla felet.
Cox család ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése