7.fejezet "Valóra vált rémálom"

-Nem értelek! Semmi nem történt!!!- kiabálom, már harmadszor Theo-nak.

-Akkor sem szeretem, ha vele vagy!- kiabál vissza idegesen.

-Nem vagyok a tulajdonod!- szinte sikoltok az elfojtott dühtől.

-De az vagy!- morogja vissza. Nos igen, lebuktam hogy titokban barátkozok McGray-el. És nem kell mondanom, hogy Theo nem valami boldog. A kis pataktól szinte minden madár elrepült, a hangos veszekedésünk miatt. Theo fel-alá járkál, és idegesen fújtat néha. Szőkés barna haja az égnek meredezik, ahogy a dühtől bele-bele túr. Én lihegve állok a  stég szélén. Most legszívesebben a vízbe vetném magam. A fulladás is jobb murinak tűnik, mint Theoval vitatkozni. Egy egész állatkert rohangál a gyomromban, és az a jól ismert gombóc is a torkomat mardossa. A szemembe sós könnyek tolódnak, és utat törnek maguknak. Mintha csak az ég is érezné, amit én, hirtelen elered az eső, mintha csak dézsából öntenék.

- Fogd már fel, hogy nélküled nem tudok élni!- kiáltom el magam. Theo meglepetten néz rám. Veszek egy mély levegőt. -Nem kell nekem McGray, nekem csak te kelessze-mondom már halkabban. A szél mintha elnyelné a hangom, ahogy az eső kopogása is. A szőke, néhányat értetlenül pillog, majd átszeli a köztünk lévő távolságot, megragadja a derekam és magához húz. A részegítő illata megcsapja az orrom, közelebb hajol. A számon érzem a meleg leheletét. Testem az övéhez préselődik, így ahogy magához szorít. A hideg eső cseppek miatt még mindig

ráz egy kicsit a hideg. Karjaim a nyaka köré fonom. Theo a szemembe néz, ahogy enyhén liheg a visszafojtott érzelmek miatt. Lehunyom a szemem, ahogy várok. Bőröm bizsereg, ahol hozzám ér, a pillangók a hasamban egyre gyorsabban repdesnek. Mikor az ég egy hangos dörgést hallat, Theo végre megszünteti a távolságot ajkaink között. Ajkai melegek, és bizsereg, sőt ég a szám.  Nyelvével végig simít ajkamon, mire én megnyitóm előtte. Alsó ajkamba mélyeszti a fogait, amit én egy halk nyögéssel jutalmazok.

- Enyém vagy…- súgja, de a szavait alig érteni. Mivel nyelvével megtalálja az enyémet. Ajkaira nyögöm és én is megpróbálom viszonozni a finom, puhatolózó csókot.

-A tied.....- súgom vissza. Kicsit megemel, még újra megcsókol.

A levegőhiány miatt sem nagyon akarok elválni tőle. Theo sajnos néha elválik tőlem, de egyből vissza tapasztja a száját az enyémre.

***

-Hope kérlek....-toporzékol Emil.

-Nem fogok randizni McGray-el!- vágom rá már szinte monoton módon.

-Illik hozzád… olyan cuki pár lennétek. -jelenti ki Emil, amit én is tudok. De nekem nem kell McGray, nekem Porks kell. Hmmmm…Porks…ez valahogy mindig eszembe juttatja azt a finom, még is szenvedélyes csókot.

-………és ha bele gondolsz Theo tényleg Melindához való - fejezi be Emil komoly hangon. Bár nem értem mit mondhatott, tuti hogy felhúznám magam rajta. Felfújom a pofazacskóim és kiviharzom.

***

Theo már a stég szélén áll, ahogy sétálok felé elmosolyodik. Elkezdek rohanni és a nyakába ugrom. Theo meg tántorodik, és a vízbe esünk. Mivel itt még nem annyira mély, Theo ki emel a vízből és a kezében tart. Vadul és éhesen tapadok az ajkaira.

A csókot hamarosan Theo szakítja félbe.

-Te remegsz… csak nem fázol?-néz rám Theo aggodalmasan.

-Nem…-tapadtok megint ajkaira.

***

-Nos Miss. Bruce köszönöm hogy ide fáradt.-köszönt mosolyogva Miss. Parks.

-Miért hivatott?-térek a lényegre.

-Mr. és Mrs. Cox szeretnék önt örökbe fogadni.-mondja ki azt…azt amit nem akartam soha hallani.

-Te… tessék?- dadogóm.

-Holnap jönnek aláírni a papírokat, és önt elvinni.-a szívem kihagy pár ütemet. Örökbe fogadni? Engem? Miért? Szemembe könnyek tolódnak. Hogyan mondjam el Theo-nak?

***

Theo megint az én ágyamban van. Kétségbeesetten ölel magához.

-Majd írj… minden nap…-morogja hajamba rekedten.

-Ígérem...-szipogóm.

-Enyém vagy.-jelenti ki, és homlokon csókol.

-Csak a tiéd....-suttogom vissza.

(képek csak azért vannak, hogy én milyenek is képzelem azt a jelentett)

Szereplőim ahogy én képzelem őket :