Theo-nak valahogy nagyon nincs ínyére ez az egész McGray reggel meglátogat dolog. De végül csak lenyugodott. Bár kár hogy nem tudtam kifaggatni hogy mit kereset megint az ágyamban. Ahogy így gondolkodom, a német tanár valami nagyon fontos dolgot magyaráz. Sóhajtok egyet, és McGray-re nézek. Ő szemtelenül engem bámul. El pirulok, és inkább elkapom a tekintettem. Nem is értem ezt az egészet. A fejem csak úgy zsong, a sok fura gondolattól. Theo, mit akar pontosan? Jó, oké…nem beszélhetek senkivel akinek más van a lába között, mint nekem. De miért? Hiszen ő sokkal, helyesebb nálam. Ajkamba harapok és sóhajtok egyet.
***
Délután, elkísérem Emilt vásárolni. Akar egy szép ruhát, az iskolájában lévő bálra. Már a harmadik boltot jártuk, mikor Emil felém fordul.
-George, rendes fiú. Rendesebb mint Theodor.-mosolyog rám.
-Theo is rendes, csak meg kell ismerni.-veszem védelmembe, a kócos, fekete hajú fiút.
-Szerintem, inkább George....-morogja orra alá Emil.
-Jaj hagy már…csak a barátaim!-csattanok fel. Emil nevetve vonul inkább a próbafülkében. Lehet nekem is elkéne kezdenem dolgozni, mint Emil. Theo zenél a szabadidejében, George meg focizik....csak én nem tudok mit kezdeni magammal. Amint Emil megtalálja, amit akart, végre haza mehetünk. '
***
Már egy hete csücsülök, arany kalitkában. Ahová egy Theodor Porks nevű, félisten zárt be. És ahonnan csak egy George McGray nevű, cuki pasi szokót néha kimenteni. Pedig ha kiderülne a dolog, Theo biztos bosszút állna. De nem is ez zavar, Theo még azóta se csókolt meg. Pedig volt nem egy esélye rá. És tuti nem pofoznám fel, ha megtenné. De akkor mire vár? Vagy én nem tetszem neki? Áhhhhhh…miért lett káosz az életem? És ha ez nem lenne elég, a hang a fejemben is egyre többet dugja ki a fejét mostanában.
-……és akkor arra gondoltam…Bruce az ég szerelmére figyelj már rám!-förmed rám McGray.
-Bocsi, bocsi…-emelem fel a kezem védekezőn.
-Dobd le a pólót, akkor rád fog figyelni.-szól közbe Emil is.
-Igazad lehet, Brock!-nevet fel McGray, és el is kezdi levenni a pólóját. Nevetve fogom meg a kezét.
-Ne-ne, figyelek!-mondom nevetve. Kezemre simít, és meg is csókolja a kezeim.
-Neked egy szavadba kerül cica…-kacsint rám. Elnevetem magam, még is elpirulok.
-Idióta!-ütöm meg a mellkasát.
-Olyan cuki pár vagytok…-motyogja Emil, de én így is hallom. Egy kockás lepedőn ülünk az egyik eldugott füves részen. Emil az oldalán fekszik, jobb kezében támasztva a fejét. McGray meg én törökülésben ülünk.
-Hallottam, hogy valami család megnézet téged…-kezd kényesebb témába McGray.
-Nem akarom hogy bárki is elvigyen innen!-forrasztom belé a szót. Nem akarom, én nem is fogom itt hagyni Theot. Nem tudok nélküle élni. Most is vele lennék ha nem lenne próbája épp.
-Ezt sajnos nem te döntöd el, még csak 15 éves vagy!-mondja Emil, egy nagy sóhaj, kíséretében.
-Akkor sem akarom…-mormogom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése