5.fejezet "Majdnem, de csak majdnem"

Az első napom az iskolában.…nagyon ideges vagyok, a gyomrom görcsbe rándul ahogy belépek az  új osztályomba. Theo egy évvel felettem jár. De egy ismerős arc így is rám vigyorog.
-Bruce, nahát micsoda véletlen!-köszönt engem McGray, mikor a mellette lévő padhoz telepszem.
-Szia McGray!-köszönök rá egy apró mosollyal.Az a gyerekesen édes, pufók arc, és rakoncátlan fekete haj megbabonáz. Pedig ha Theo megtudja hogy beszéltem vele, kitér a hitéből. Erre a gondolatra lesütöm a szememet.
-Porks az oka hogy ennyire bűnbánó képet vágsz igaz?Nem akarja hogy beszélj velem…igaz?-kérdezi mosolyogva. Bólintok egyet de nem nézek fel.
-Hmmm…na igen, fura egy fazon! De amúgy…itt nem láthat minket.-mondja és rám néz.-Mit szólsz? Ez lehet a mi közös titkunk. És ha véletlen belém zugsz…aminek hatalmas az esélye…akkor valahogy lerázzuk a mániákus szóba társam.-hangosan fel nevetek.
-Van ám önbizalmad!-kuncogóm.
-Abban sosem szenvedtem hiányt!-mondja még a padomra ül.
-Holnap, Porks-nak külön órája lesz, szóval…suli után elviszlek valahová!-jelenti ki.
-Öhmmmm…nem!-vágom rá egy fintorral.
-Miért?-kérdezi csalódottan.
-Mert holnap Emilel leszek!-mosolygom fel rá. Sóhajt egy drámait majd rám néz.
-Akkor majd valamikor elrabolom kegyedet!-mondja. Fel pattan és kezet csókol nekem.Nem tudom miért, de elpirulok, és a szám elé teszem az egyik hajtincsemet. Lesütöm a szemem, az egyik cipőm orrával a másikat kezdem rugdosni.
-Aranyos vagy, mikor így zavarba jössz!-kuncog fel McGray.

***
-Szerintem a szerelem hülyeség! A bizalom fontosabb.-sóhajtok egyet ahogy Theot hallgatom.
-Theo…ha már így a bizalomról van szó…valamit elszeretnék mondani neked…-motyogom zavartan. Már félúton vagyunk a kis patakhoz, de a hangocska a fejemben egyre hangosabb. Félek, és kell valaki aki meghallgat.
-Nos…hallgatlak, Hope.-ahogy a mély, kicsit érdes hangján a nevemet mondja, kiráz a hideg. Amint a pataknál vagyunk a stégre ülünk. Lábam alig 1-2 centire lóg a víz felet.
-Volt egy lány…Milicent-kezdek bele, de a hangom megremeg.-Meghalt…ott voltam akkor…gúnyolt…és akkor jött egy hang…egy hang ami azt mondta elintézi. Hirtelen sötét lett…nem tudtam hol vagyok…mikor újra láttam…Milicent halott volt-a végére elcsuklik a hangom. Beszívom a levegőt szaggatottan. Theo mélyen hallgat és a vizet nézi.
-A hangot…azóta is…hallod?-kérdezi halkan. Bólintok egyet és végre rá nézek. A szemét le sem veszi rólam.
-Ne félj…nem lesz semmi baj.-súgja, szinte alig hallom, mivel a szél elviszi a hangját. Valahogy ez az egy egyszerű mondat is…a világot jelenti nekem. Theodor Porks, nem tudom mit tett velem ez alatt a pár nap alatt, de az életem fontos része lett.

***

Este arra ébredek hogy valaki a nyakamba liheg.Nyögve nyitom ki a szemeim, de egyből le is csukom. Hatalmas nagy fény ömlik be az ablakon. Hmmm lehet nem is este van. Ásítok egy hatalmasat, és végre kinyitom a szemem. Az óra szerint még csak reggel félhét van. Megfordulok hogy szembe nézzek az alvó Theoval. A haja a szemébe omlik, mindig szigorú arcvonásai most nyugodtak. Halkan szuszog, és egy apró mosoly játszik a száján. Megsimogatom az arcát. Hirtelen maga alá gyűr, nem nyitja ki a szemét csak le hajol, alig 1 centire van a szája az enyémtől. Lehunyom a szemem és várok. A szívem vadul zakatol, a vér a fülemben dörömböl, és a hasamban pillangók ezrei repdesnek. Érzem a meleg leheletét az ajkaimon. Mikor elhatározom hogy ha nem lép, én fogok.

Kopogtatnak. Mellkasánál taszítom le magamról.
-Buj el az ágy alá.-morgom rá. Az ágy alá gördül. Kinyitom az ajtót, amiben egy nagyon izzadt, és csapzott McGray áll. Egy atléta fedi felsőtestét, ami most az izzadság miatt, teljesen rá tapad a mellkasára. Látom alatta ahogy hullámoznak az izmai. Bent akad a levegő ahogy így szemérmetlenül bámulom.
-Jó reggelt, felkeltettelek?-kérdezi egy csintalan mosollyal. Arcára emelem a tekintettem…haja a homlokomhoz tapadt, és enyhén kipirult. Megrázom a fejem pirultan teszem egyik hajtincsemet a szám elé. A levegő valahogy nem jut el a tüdőmig, hiába kapkodom.
-Most végeztem az edzésen…gondoltam be ugrok, hogy át adjam ezt…-egy kutyatej virágot nyújt felém. Elveszem mosolyogva.
-Nagyon köszönöm!-mondom. Hozzám hajol és megpuszilja az arcom.
-Később a suliban, Bruce.-ahogy így a nevemet suttogja, még jobban zavarba jövök. De nem leszek libabőrös mint mikor Theo mondja.
-Később a suliban McGray.-suttogom vissza.
Theo kimászik amint az ajtó be csapódik. Idegesen veszi el a virágot és szét tépi.
-Nem akarom, még egyszer veled látni!-sziszegi fenyegetően. Nyelek egyet. Theo most nagyon ideges.