3.fejezet "Csak neked…"

A víz alatt állva hagyom, hogy a hideg víz tisztára mossa fekete lelkemet. Amint kimászom a víz alól a tükörbe nézek. Sápadt fehér bőrömet, elvétve egy egy halvány barna szeplő tarkítja. Szőke hajam a mellemig ér, és most a víz miatt teljesen göndör. Erős arcélemet, orcáimat és kis pösze orrom is szeplők borítják. Szürke szemeim alatt most nagy fekete karika éktelenkedik. Melleim a koromhoz képest kicsik, viszont egy felesleges kiló sincs rajtam. Emilről ez nem mondható el. Most hogy ő is be jött, és elkezdte levenni ruháit szemre tudom venni. Kerek arcát közre fogja, alig vállig érő barna haja. Barna szemei barátságtalanul csillognak. Kicsit hurkás lány, combjai is nagyok de igazából neki még ez is jól áll. Karamella árnyalatú bőre makulátlan, és most hogy jobban megnézem lábai hosszúak az átlaghoz képest. Nem valami magas. Ahogy rám néz elmosolyodik.
-Mi az Hope? Ugyan az van nekem is, mint neked…nem kell aggódnod.-kacsint rám. Akaratlanul is elpirulok.
-Olyan nagyok a melleid…-motyogom.
-Neked is megfog nőni, lehet nem lesz ilyen nagy tehén tőgyed mint nekem, de neked nem is állna jól! Olyan cuki, kis törékeny lánynak nézel ki…talán Theo ezért nem bánt!-mondja majd a zuhany alá áll. Ki sétálok. Körbe nézek a kis zugban ahol lakunk. Két ablak, alattuk egy egy ágy, éjjeli szekrényekkel. Csak egy szekrény van, de az az én ágyammal szemben, az ajtó mellett. Az ágyamra vetem a törcsim, és elkezdem felvenni a pizsamámat. Hirtelen kopogtatnak az ajtón. Mikor kinyitom egy csapat tinit találok benne.
-Segíthetek?-kérdezem.
-Hagyd békén Theot!-csattan rám, egy barna hosszú hajú ,nagyon barna bőrű, agyon sminkelt, erős arc csontú, nagymellű lány.
-Parancsolsz?-kérdezek vissza.
-Ő az enyém!-lök meg. Hátra esek a szőnyegre,  felnézek. Mind a három lány besétál. Az egyiknek olyan az arca mint egy rókának, csak a haja fekete és majdnem a fenékig ér. A harmadiknak nagyon sovány, és ő is agyon van sminkelve.
-Theo a leghelyesebb fiú itt, és ő engem érdemel!-mondja, szerintem a banda vezér.
-Jaj Melinda, takarodj a szobámból, te hülye liba!-hallom meg Emil hangját a fürdő ajtajából.
-Emil, na mi van? Rá kattantál erre a kis csitrire!-ez után minden ködös. Emil felpofozott valakit. Majd sírás, végül ajtó csapódás.
-Jól vagy Hope?-térdel mellém. Csak bugyit, és pólót visel. Ez a pizsije, nekem egy rövid, kockás nadrág, és egy ugyan olyan ing, aminek rövid az ujja. Persze az egész sejemből van, még anno a nagyimtól kaptam.
-Csak…megijedtem…-motyogom. Emil felsegít, és maga felé fordít.
-Olyan édes vagy, Hope…-puszil fejemre.-Aludj töpszli, engem vár a szerelmem!

***

Már hajnal kettő is elmúlt, de aludni nem tudok. Emil még nem jött meg, és szerintem nem is fog. Sóhajtok egyet és felülök. A szemem törölgetve nézek a nyíló ajtóra.
-Nahát, haza jöttél Emil?-kérdezem hallk rekedt hangon.
-Nem, sajnálom de csak Theo vagyok-csukja be az ajtót. A lélegzetem is el akad. Theo rakoncátlan haja kócos és az ég felé meredezik. Komoly, szigorú arcvonásai most barátságosabbak. Izmos, szálkás testén egy nagyon feszülő, fehér póló van, ami mindent látni enged. Rövid nadrágja is ugyancsak fehér.
-Mit keresel itt?-kérdezem.
-Gondoltam nem tudsz egyedül aludni. A szóba társam mondta hogy Brock ma nem alszik itt.
-Hajnal kettőkor jöttél rá?-kérdezem nevetve. Pár lépéssel átszeli a köztünk lévő távolságot. Az ágyra nyom, és rám nevet.

-Annyira édes vagy mikor nevetsz!-mondja majd mellém fekszik.-Aludjunk, Hope!-ölel magához.
-Benne vagyok, Theo!-mondom. Pár perc múlva, még mindig nem tudok aludni.
-Theo, te mióta laksz itt?-kérdezem halkan.
-Hét éves voltam…az anyámat megölte az apám, mikor rájött hogy megcsalja. Azóta ő börtönben, én itt-mondja álomittas hangon.
-Anyira…sajnálom…-a torkomban megint megjelenik az a jól ismert gombóc.
-Ezt csak neked mondtam el…te nekem is reményt adsz-érzem hogy elmosolyodik.
-Ebben vagyok a legjobb-mosolygom. Hamarosan lecsukódik a szemem, mosollyal az arcomon alszok el.

***

A reggel, mint egy nem kívánatos vendég köszönt ránk. Nyögve nyitom ki a szemem. Theo is fent van és engem néz.
-Jó reggelt…-súgja.
-Neked is…-suttogom vissza.-Mióta vagy fent?
-Nem olyan rég, szeretem nézni ahogy alszol…olyan nyugodt, mintha nem lehetne semmi baj-sóhajt.
-Ez nagyon nyálas volt-nevetek fel.
-ohhh…el is felejtettem milyen bunkó vagy ébren!-nevet fel. Arcán megjelenek azok a cuki kis gödröcskék is, amitől olyan fiatalnak látszik.
-Na megyek, ha valaki itt talál…-kezdi de bele vágok.
-Akkor az a Melinda megint megtalál?-kérdezem nyújtózva.
-Mit akart az a tyúk?-csattan fel.
-Hogy hadjalak békén-kuncogóm-Mert az övé vagy…
-Meg a jó büdös francot!!!
-Nyugi, nem lett semmi bajom…
-Ezt még nagyon megkeserüli-csapja be az ajtót. Össze rezzenek, a hangos csattanásra.

(a kép olyan cuki, valahogy így képzeltem a jelenetet)