1.fejezet "Fordulat"

A reggeli napfénye, akár egy gondoskodó anya cirógatta a szőke hajú lány sápadt élettelen arcát. Már nem aludt, nem tudott volna! Apja és anya szavai hangos visszhangot vertek a fejében.

"-Ez egy szörnyeteg William!-harsogta az anyja feldúlva.
-A lányodról van szó Milly!-kiabálta vissza William.
-Lásd be…ez nem normális! Kilökte azt a kislányt a kocsi elé!-zokogott fel Milly-Hope az én lányom…de aki fent alszik az nem Hope!"

Nem Hope…nem Hope…ezek a szavak visszhangoztak a fejében. Mikor hetet ütött a nagy fali óra a nappaliban, életre
kelt a ház. Milly mint mindig a reggeli elkészítésére fordította az idejét. William a borostával vívott harcot. Hope is felvette a fehér iskolai egyenruháját, megfésülte tejföl szőke haját és lesétált. Anyja mikor meglátta elejtette a tányérokat.
-Hope, drágám…meg…meg ijesztetted a Mamit!-mondta egy átlátszó mosollyal arcán.
-Ne haragudj anya! Indulok a suliba…
-Nem vagy éhes, Hope?
-Nem…köszönöm!-azzal ki menekült a konyhából.

***

Az iskolában a rendőrök még egyszer kikérdezték a történtekről. Hope már ezerszer elmondta.  Milicent gúnyolta a szeplőit…majd minden sötét lett. Mikor újra világos lett…Milicent egy piros pocsolyában hevert.  Egy hang azt súgta Hope-nak hogy senki nem hisz neki. Hiszen ő sem hinné el saját magának.

***

-Hope…anya és én arra gondoltunk…nos-mondta William a könnyeivel küszködve.-El kell menned egy ideig kicsim!
-De miért?-lepődött meg Hope értetlenül.-Valami rosszat tettem?-a könnyei már utat törtek maguknak.-Sajnálom apa! Nem én voltam esküszöm!-Milly sírva ölelte magához a lányát.
-Nem miattad Hope, miattam! Kérlek ne utálj nagyon!-súgta a kislány szőke fürtjei közé. William ez idő alatt ajtót nyitott két férfinak.
-Hope, ezek a bácsik elvisznek az új otthonodba-mondta. Kapott időt hogy néhány cuccát össze szedje. Kedvenc könyvét, ruháját és a kis maciját ami nélkül nem tud aludni. Ez egy kis nyuszi plüss aminek hatalmas nagy fülei vannak. Miután végzet a két nagydarab szürke ruhás férfi, ki kísérte a teherautóhoz. Hope még egy utolsó kérlelő pillantást vetett a szüleire majd beszállt a kocsiba.

***

Amint a kocsi leparkolt a nagy szürke ház előtt Hope tudta, tudta hogy eddigi élete véget ért. És mennyire igaza volt! Az életét teljesen megváltoztatta. Én vagyok Hope Bruce…és az életem most hatalmas nagy fordultatott vet!