12.fejezet "a ruha"

 

 - Én mondom neked Hope, a legszexibb pasi az, akinek a haja hosszú, és szép - mondja Scar teljesen komoly hangon. Szemet forgatok egy apró mosollyal. Épp Scarlet és Shane lakásán vagyok, és valami pocsék vígjáték megy a tv-ben. Lehunyom a szemem ásítva.

- Utálom ezt a filmet...

- Nyugi Hope, ő sem szeret téged! - nevet fel Scar.

- Shane mikor jön meg? - nézek rá kíváncsian.

- Öhm négykor végez, olyan ötkor itthon kell lennie. - a szájába töm egy kis popcornt.

- Mióta vagytok, tudod így együtt? - nézek rá kérdőn.

- Három éve, a boltban találkoztunk, majdnem rám esett egy karton kutya kaja, de ő segített. - néz a távolba, egy apró ábrándos mosollyal.

- Jó lehet... valakivel így együtt lenni. - akaratlanul is Theo jut az eszembe. A gyerekes mosolya, és a kedves pillantásai.

- Ismerem ezt a nézést, van valakid! Ki az? - olyan izgatottan néz a szemembe, hogy akaratlanul is elvigyorodom.

- Senki, vagy is, nem tudom. - vallom be. -Van egy fiú, Theo... Ő nagyon sokat jelent nekem... - kezdem akaratlanul is a hajam piszkálni.

- Woawh, milyen romantikus! - a popcorn kiépül az öléből, a tál hangosan koppan a padlón. Az a sok fehér szem, mint a fehér hó, hullik szét a szőnyegen.

- Scar, már megint valami szörnyen "Cuki" avagy "romantikus" volt? - szólal meg az ajtóból Shane, hangjában bujkál a nevetés.

- Igen az! - bólogat vadul Scar.

- Hoztam vacsit, Hope ma is itt vacsizol? - néz rám kíváncsian.

- Nem Shane köszi, Derekkel van találkozóm. - mosolygom rá. Felállok, és felveszem a fekete pulcsimat. - Mentem is, ne tegyetek olyat... ugyan minek töröm magam? - sóhajtok drámaian, mire Scar hozzám vág egy párnát. - Sziasztok! - megyek ki nevetve. Imádom őket, tényleg remek emberek.

***

- Szóval, a düh az mindig piros, ha Tom ideges piros lesz a feje, nade akkor Hulk miért zöld? - teszi fel nekem Derek a kérdést. Arca komoly, és borostás is.

- Mert Hulk fasza gyerek. - kuncogom. Lenyalom a kanálról a fagyit. Igen hűvös éjszaka van, ilyenkor a legjobb a fagyi, mondta Derek.

- Hulk nagyon fasza, de nem gyerek. - rászkodik meg Derek a nevetéstől. Az én fagyimból lop, hiszen az ővé már elfogyott. Próbálom elhúzni a poharam, de a kanala egyre jön utána. Elnevetem magam, ahogy előre hajolok, Derek pedig rám.

- Neked is volt... - hisztizem mikor már megette az én kanál fagyimat.

- A tied finomabb. - von vállát.

- Persze, az enyém mindig az... - duzzogom.

- Pontosan! - bólint minden tudóan. Szemet forgatok, még én is eszek egy falatot.

- Amúgy, köszi, a kérdést, nem, Rebeka nemet mondott, nem jön el velem a bálba. - rázza meg a fejét

- Jaj, ne haragudj, nem akartam, úristen, de bunkó vagyok. - hunyom le a szemem idegesen - Miért mondott nemet? - nézek rá bűnbánóan.

- Mással megy, de nagyon bánja, hogy nem kérdeztem meg előbb...blah blah blah... - a hangja olyan lemondóan, hogy megsajnálom.

- Segíthetek valamiben? - kérdezem kedvesen.

- Voltaképpen, mi lenne, ha te lennél a partnerem? Tudod, téged valahogy mindenki utál. - húzza el a száját, szánakozva.

- Igen, valahogy feltűnt a dolog, de tudod mit? Benne vagyok! - az üres fagyis poharat egy kukába dobom. Derek is így tesz, megfogja a kezem, és egy sakktáblához húz.

- Tudsz sakkozni? - néz rám kíváncsian.

- Tudok.

- Remek, de most nem játszunk! Kíváncsi voltál a kígyókra, na, most beavatlak. Szóval, mint a sakkban van a király, avagy a vezér, az ő szava szent, bár a törvényt neki is be kell tartania. Bár úgy tartják, a motoros bandák a törvény ellen vannak, pedig a bensős szabályaik nagyon szigorúak. A vezér után jön a futó belőlük kettő van, a főnök után ők jönnek a rangsorban, majd a lovak, na, belőlük négy van, majd a bástyák ők már nem a belső kör tagjai, övék a piszkos munka, ahogy a parasztoké is. Lucas a belső kör tagja volt, ő egy ló volt. Én egy senki voltam, apámé az a hipermarket, ahol dolgozunk, kettő van neki, egy itt és a városban is. Motoroztam, de csak úgy brahiból, erre meg akartak verni, nem voltam szimpi nekik, ez Luck-nak nem tetszet, megvédett. Hát így lett a barátom. - mondja. Nagy levegőt vesz, és hagyja, hogy meg emésszem a dolgokat.

- És a királynő? - Veszem kezembe a fekete királynőt.

- Aki tetszik a vezérnek, az a vezéré - von vállat.

- Cöh... nagyon felvágós... - mormogom.

- Hát ebben tényleg nincs benne a szőke herceg fehérlovon.  - elnevetem magam. Csak Derek képes erre... színt hozz az életembe.

***

- Anya... anya... Fatime lopja a kajám!

- Nem is igaz! Halley hazudik. - épp vacsorázunk.

- Kathaline... - szólalok meg hírtelen.

- Igen drágám? - pillant rám kérdőn.

- Derek elhívott a bálba, de nem tudom, milyen ruhát vegyek fel... segítenél ruhát venni? - nézek rá kérlelőn.

- Ohh... igen igen igen!!! - nagyon boldog, ahogy tapsikol.

- Kate...ne légy ilyen gyerekes... - rázza meg a fejét nevetve Philips.

- Szóval... Derek elhívott.... - hümmög Lucas.

- Igen el, szóval elmegyek vele. - mosolygom rá kedvesen.

- Ez annyira aranyos!

- Kate...

- Valld be Philips, hogy ez tényleg az. A mi kis Hope-unk randizik. - kezét szívére teszi, meghatott tekintettel néz férjére.

- Igen az... - hagyja rá a dolgot a férfi.

- Anya én is mehetek veletek? Látni akarom Hope-ot olyan szép báli ruhában. - mondja Halley, még vadul mutogat. Elnevetem magam.

- Persze, hogy jöhetsz. - mondom én, nevetve. Kathaline is vadul bólogat.

Orion szemszögéből:

Hope túl régóta tartott elnyomva, így most végre kitörtem, és -bár ez nem nagy cucc- zuhanyoztam.

Ahogy kilépek a vízsugár alól, magamra kanyaritok egy törcsit. Kisétálok a szobámba, kicsit sem lepődöm meg, hogy Lucas az ágyamon ül.

-Mit akarsz? - morranok fel.

- Csak hoztam egy sört... - nyújt felém egy üveget. Elveszem, és kinyitom, egy korty után elfintorodom.

- Első sör? - nevet fel.

- Az - fintorogva ülök le az ágyra. Luck az íróasztalomnál ül, kezében egy félig üres üveggel.

- Érzel valamit... Derek iránt? - néz rám szemrehányóan. Vállat vonok, míg még egy kortyot iszok. Derek iránt Hope se érez semmit, ahogy én se, szóval nincs probléma. Lucas elém térdel, és orromra puszil.

- Ajánlom, hogy ne szeress belé. - súgja. -  Nem szeretek osztozni. - suttogja. Hamarosan a hátamon találom magam, felettem Lucasszal.

Milena:

Fájó háttal, és kicsit émelyegve kelek fel. Ahogy felülök, nyújtózom egyet. Arcomhoz kapok, majd a hajamhoz, az megint barna.... barna... Lassan kelek fel az ágyból, és megyek. A tükörből megint az az idegen lány néz vissza rám.

- Kinek a testében vagyok? - kérdezem halkan a tükörtől. - Azt tudom... hogy ki vagyok, de te vajon ki vagy? - egy fáradt sóhaj hagyja el tüdőmet.  Felrángatom a ruháim, megigazgatom a hajam, míg próbálom elfogadni a külsőm. Bár szerintem ez tuti nem én vagyok, de annyi baj legyen. Lesétálok a lépcsőn, minden olyan új, és szép, a bútorok, a ház, és a lent álló két kislány, meg - több mint valószínű - az anyjuk, akik épp öltöznek.

- Na, gyere Hope, indulunk ruhát venni neked. - mondja kedvesen a nő. Körbe nézek, de rajtam kívül nincs itt senki. Ezek szerint... ez a lány Hope, nade, hogy kerültem a testébe?  Lesétálok, majd felhúzom az egyik cipőt, ami pont passzol rám.

- Milyen ruhát szeretnél a bálba? - kérdezi csevegő hangon a nő. Elgondolkozom. Bálba készülünk? Vajon a partnerünk milyen? Ahogy elnézem Hope nem egy csúnya lány, igaz a szeplői kicsit túl gyerekesé teszi. De a társa se lehet csúnya.

- Valami szép hosszú ruhát. - válaszolom vontatottan. Nem tudom pontosan, hogy az a bizonyos Hope milyen stílusú...de én csajos vagyok. Ahogy elindulok, ölembe kapom a kis szőke lányt. Aki nagyon nagy szemmel, és mosollyal nézet rám.

- Hope, szerintem legyen rövid a ruhád, hogy játszódjon a lábad. - mondja a barna kislány.

- Fatime, ezt Hope-nak kell eldöntenie. - szól rá az anyja. Szóval ő Fatime... vajon a szöszinek mi a neve?

***

A boltban már a harmadik ruhát próbálom fel, de még mindig nincs meg, az az igazi. Amit nem akarok majd levenni, mert annyira jól áll. Halley -így hívják a szőke kislányt- a földön ülve játszik Kathaline teloján, míg Fatime ruhát válogat az anyával. Aztán jön az az érzés, ezt mindenki ismeri, mikor meglátsz egy helyes fiút, aki rád mosolyog, a szíved hevesen ver, a lélegzeted eláll. És akaratlanul is zavarba jössz, nos, én ezt éreztem, mikor megláttam, ezt a rövid piros ruhát. Éreztem, hogy ez az igazi. És ezt az is bizonyítja, hogy tökéletesen jó rám. Igen, ez az igazi.

- Néha ruhát találni, nehezebb, mint partnert.... - mondja Kate.

- Igen, ez valamennyire igaz. - nevetem el magam. - De ez, ez az igazi! - bólogatok.

- Akkor, megyek, kifizetem! - mondja boldogan, majd el is tűnik. Halleyre nézek.

- Milyen? - kérdezem egy boldog mosollyal.

- Elmegy. - von vállat. Elnevetem magam, majd kacsintok egyet.

- Köszönöm!

 

Hope szemszögéből:

Reggel mikor felkelek, az órára nézek. Hajnali négy óra, és hétfő, HÉTFŐ? Hiszen mikor lefeküdtem, szombat este volt. Ásítva nézem meg, azt a zacskót, ami az ágyam mellet van, egy vörös ruha van benne. Nem is csúnya.... Mikor is lesz a bál? Péntek? Na, remek.

 

11.fejezet "munka"

    A reggeli napsütötte tájon, néha egy-egy kósza szél süvített végig. Tavaszhoz képest igencsak hideg volt, bár lehet nem is ez a jó szó. Az iskolában senki nem beszél velem, csak Derek. Mikor egyedül ülök a menzán, mellém ül, és lop a kajámból. Nem is értem miért barátkozik Lucassal. Biztos nincs ki mind a négy kereke, vagy nem tudom.  

    -Amúgy, te hogyan barátkoztál össze, azzal az idiótával?-teszem fel neki ebédnél a legégetőbb kérdést.

    -Nos, ha hiszed, hanem jó srác volt. - itt horkantottam egyet - De tényleg nem vicc. Na mind1, akkor lett ilyen, mikor beállt egy motoros bandába. A mi falunk kicsi, de alig egy órára van a város, és itt van a szeméttelep, ami a Kígyók banda helye. Lucas is a tagja volt. Aztán kilépet, egy nagy vita után. Azóta vagyok mellette....mert én miattam lépet ki.-mondja szinte egy szuszra. Némán figyelek rá egy ideig, majd számát kicsit kinyitom, hogy kérdezek. De menten be is csukom. Derek szeméből simán kiolvasható a "ne feszegesd".

    Némán eszünk tovább.

    ***

    Derek felajánlotta, hogy beajánl a hipermarketbe ahol ő is dolgozik. Persze mentem bele mentem, így kevesebbet leszek otthon.

    ***

    Ma van az első napom a munkában. Nagyon ideges vagyok. A főnök, egy alacsony, sovány, nyomot fejű, hosszú nyakú nő. Vörös haja loknikban hullik széles vállára. Fekete apró gomb szemével szigorúan mér végig. Hirtelen úgy érzem, még azt is látja, hogy Hulk-os fehérnemű van rajtam.

    -Na, szóval...-néz körbe a kis társaságon Mrs. Pits-..először is; köszöntöm az új lányt, Miss. Bruce-t, remélem, hamar beilleszkedsz a mi családunkba-valahogy a nevetés fog el, de ezt Derek hasamba fúródó ujja megakadályozza. Ajkamba harapok, még bólintok.

    -Ma mindenki máshová lesz elosztva. Derek, kérlek menny a friss árura, te leszel ott a főnök ma.-Derek bólint, majd el is indul. Szememmel követem, vékony, de izmos alakját, még az egyik sorban el nem tűnik.

    -Hope...ügye szólíthatlak így?-néz most rám a főnök.  Bólintok egyet pirultan.

    -Igen..-nyögöm nagyon halkan.

    - Menny a száraz árura, mondjuk a vegyi dolgokhoz, negyvennégyes sor. A raktárban megtalálod a rolli kocsit, majd küldök valakit, aki betanít. - rendelkezik. Bólintok, majd el is indulok a raktárba.

     Hatalmas nagy, szerintem simán eltévednék benne. Egy kedves hölgy elém tolja a kocsim. Rekeszekben vannak mindenféle mosószer, öblítő, felmosó szerek sokasága. Sóhajtva próbálom kihúzni a rolli kocsit. Ez sikerül is, még neki nem vezetem egy fehér oszlopnak. Az egyik rekesz hangosan koppan a kőpadlón. Egy másik rekesz viszont a fejemtől pár centire áll meg. Na, de nem magától. Egy izmos felkar tartottja ott. Az idegenre nézek. Tejfel szőke kusza haja úgy mered százfelé, mintha véres verekedéssel össze veszet volna fésűjével, és az óta nem is használja. Erős az arccsontja. Markáns állát kis borosta ékesíti. Fehér bőrű arcából csak úgy ragyognak a kék szemei.

    -Köszi.....-hebegem. Elmosolyodik, ahogy feltolja ládát a helyére.

    -Semmiség, velem is megesett már!-mondja. Lehajolva kezdjük el felszedni, ami leeset. Valami fertőtlenítő kiborult, nagy tócsát hagyva.

    -Takarított kérünk.-néz az egyik hölgyre. Amaz morog valamit, még elkezd felmosni. A kocsi rácsához nyúlok. A fiú a kezemre simít.

    -Majd én eltolom neked.-kacsint rám. Biccentek neki.

    A soromba érve egy fekete üstök tűnik fel a látó teremben.

    -Sziaaa Shaneeee!-csapódik a fiúnak.

    - Scar!-forgatja meg a levegőben a lányt.

    -Szia......-néz rám mosolyogva az idegen-... Scarlett vagyok, te meg biztos Hope. - bólintok, jelezve bele trafált. Szemügyre veszem huzatosabban, fehér arcát fekete Cleopátra stílusú haj keresztezi. Arca kerek, és a szeme...a szeme valami lenyűgöző. Kívül barna, még belül a pupilla körül zöldes-kék. Sovány alakján lóg a nagy sárga egyen póló. De mivel oldalt elköltötte így kivillan a hasa. Fura köldök piercinge van. Fekete cicanadrágja, és fekete cipője alkotja öltözéke többi részét. Magasabb nálam egy fejjel, így csak fél fejjel alacsonyabb, Shane-nél.

    -Én foglak betanítani!-kezd, boldogan ugrálni majd kézen ragad.-Shane, tűnés! -néz a fiúra. Az csak egy szelíd mosollyal reagál a kicsit bunkó dologra. A lányhoz lép, és egy csókot lehel az ajkára.

    -Rohadj meg, ribanc.-súgja a fülébe, valami elképesztően szexi hangon.

    Scarlett csak a fenekére csap.

    -Irány pénzt keresni, buzi!-nevet fel. A fiú egy kecses mozdulattal bemutat neki, majd felém biccent.

    -Sok sikert, Hope. Ezt az izét nem lehet elviselni!-elmosolyodom még elhaladó alakját nézem. Scar most rám néz. Szemeiben valami fura fény ragyog. Bár külseje igencsak kihívó, és az ember azt feltételezné róla, hogy beképzelt kedvesnek is mondható.

    -Gyere, megmutatom mit csinálj.-kezd húzni.

    ***

    Szünetben, szinte hulla fáradtan esek az öltözőbe. Scar, könyékig el van merülve fekete táskájában.

    -Baszus....baszus...-morogja orra alá.

    -Valami baj van?-nézek rá egy hülye vigyorral az arcomon. Kicsit sem nőiesen vetem le magam a padra. Elégedett sóhaj hagyja el számát. A lábam szinte lüktet, a fekete virágos tornacipőmben. Fekete csőfarmer van rajtam, ahogy Dereken is. A nagy sárga póló majdnem a térdemig lelóg. A hátulján nagy betűk azt hirdetik "Szívesen segítek" a fehér gallérja mindig beakad a nyakba akasztómba, amin a belépőm lóg.

    Scar felnéz rám, egy szelíd mosollyal.

    -Eltűnt a mobilom.-sóhajt fel. Zene csendül fel valahonnan....ha jól hallom Scarlet melle kezdet rá a nótára.

    -Ohh, a francba....hát ide tettem-húzza elő a telefont. Elnevetem magam. A kicsit túl meleg colámból húzok egy kortyot. Fura most ez is jól esik.

    -Hope, volna kedved velem enni?-néz rám kérlelően. Bólintok még fintorogva nyelem le az utolsó korty förtelmes nedűt is.

    -Remek, Shane előbb volt szüneten.-újságolja boldogan. Egy szende mosoly jelenik meg a számon. Annyira nyílt.

     Ahogy kiérünk a friss levegőre, mélyen letüdőzöm az éltető, átlátszó oxigént. Scar egy kocsihoz megy, és egy könnyed mozdulattal a szélvédőre fekszik.

    -Gyere...-paskolja meg maga mellet a helyet-Az én kocsim.-jegyzi meg csak úgy mellékesen. Mellé tornászom magam, és a meleg háztetőnek dőlök.

    -Shane inkább motorozni szeret, én maradok a biztonságos négy keréknél. Neki is mindig mondom, egyszer nagyon nagyot fog esni azzal a szarral.-csacsog tovább a fekete hajú. Belemosolygom a finom pék sütimbe.

    -Mondcsak...-mondom, még levegő miatt meg kell állnia egy percre-Mit tudsz azokról a kígyókról?-pillantok rá pilláim alól.

    Scarlet hírtelen ledermed, leengedi az üveget, amit eddig a szájához tartott, bizonyára, hogy igyon.

    -Azok...nagyon beteg emberek.-halk, suttogó hangját elviszi a szél. De én így is tisztán hallom.-Hope, azok nem is emberek. Shane-t is be akarták venni. De nem hagytam neki.-hangja megremeg

    -Csak nyáron jönnek ide, de amikor itt vannak, az maga a borzalom. Aki oda egyszer belép.....csak....csak....-küszködik, teste remeg, tisztán látszik. Scarlet fél. Lélegzetem visszatartva várok.-.. csak hulla zsákban léphet ki.-fejezi be. Hangosan fújom ki a levegőt. Lucas él, lehet nem is lépet ki? De Derek azt mondta...egy hangos zene csendül fel, mire a testem végig remeg, és kicsit még is ugrom. Scar is ezt teszi.

    -Csak a telom...-nyugtatja inkább magát, mint engem. Mosolyogva bólintok.

    -Ideje visszamenni....-mondja kicsit határozatlan hangon. Ha így félnek a kígyóktól, akkor Lucas miért nem?

    ***

    -Anyaaa lecci...-Halley a nappali közepén áll, kicsi arcát felfújva.

    -Nincs huszti, ideje aludni!-mondja Mrs.Cox ellentmondást nem tűrve. Halley hisztisen toporzékol, még Lucas fel nem kapja az ölébe.

    -Gyere, mondok esti mesét...jó?-a szőke kislány bólogatni kezd.

    Mr.Cox egyfolytában engem néz, a kezemen a sebek, amiket ő kötött be, elkezdenek sajogni. Összekulcsolt ujjaimra szegezem a tekintettem.

    -Hope, volna kedved sétálni?-kérdezi Philips. Összerezzenek a hirtelen hangra. Bizonytalanul bólintok, egy mosolyt magamra varázsolva.

    -Ilyen későn?-hődül fel Kathaline.

    -Igen, miért?-néz feleségére Mr.Cox, egyik szép ívű szemöldöke a magasba emelkedik. Alig kilenc óra lehet.

    -Semmi-Semmi-sóhajt fel a nő meghátrálva.

    -Nos, akkor indulás.-áll fel Philips.

    ***

    Az erdőre ijesztő árnyakat fest a hold ezüstös színe. A madarak sem dalolnak, csak néhány bagoly huhog néha lustán. A virágos rét is csendes, ahol épp elhaladunk. A méhek zaja nélkül, olyan kopár az egész.

    -A csillagoktól kopár éjszakán, a hold magányos fényében állva érzi magát legjobban egyedül az ember.-meg sem lepődök, hogy ilyen költői dolgot képes a kisujjából kirázni. Olvastam Philips egyik könyvét. Van tehetsége.

    -Hope, tudom, hogy neked ez nagyon nehéz. Hidd, el azt szeretném, ha jól éreznéd itt magad.-de nem fogom. Nem mert nincs itt Theo. Lehunyom a szemem. Philips még mindig az eget bámulja. Mivel nem reagálok, folytatja.

    -Múltkor nagyon kiakadtál, és én nem tudom, hogyan segíthetnék. Egyedül érzed, magad tudom, de tud; én itt vagyok neked.-mondja, és végre rám néz. Nem szólok semmit csak meg ölelem. Erősen karol át, és tart meg. Lehunyom a szemem. A testéből áradó hő teljesen megnyugtat.

    Nem vagyok egyedül.