10.fejezet "Miléna"

Az iskola borzalmas! Mivel Derek, az -iskola második leghelyesebb fiúja- mindig megkeresett a szünetben. Minden lány megutált. Lucas, a leghelyesebb -fogalmam sincs miért- pedig nyilvánosan leüvölt, az udvar kellős közepén. Mikor
elmentem az asztaluk mellet, és rámosolyogtam Derekre. Aki intet nekem egy cuki mosollyal.  "Te egy senki vagy!" Kiabált rám hírtelen Lucas. Annyira meglepődtem, hogy csak akkor eszméltem fel,hogy leöntőt colával.A lélegzetem is elakadt, majd sírva elrohantam. Mindenki nevetett rajtam. Mivel a becsöngetés előtt rohantam el, senki nem jött utánam. A lány wc egyik fülkéjében sírva, úgy érzem magam mint Mirtyle. De hozzám nem nyit be egy helyes mardekáros, hogy kinyisson egy kamrát.Pedig most felzabálna egy baziliskus. Valaki mégis benyit. Megijedek, majd megnyugszik a lelkem, hiszen ez nem a Roxfort. Sajnos!
-Hope, itt vagy?-kérdezi egy ismerős, kedves hang.
-Nincs semmi baj, Derek!-szólok ki még veszek egy mély reszketeg levegőt.
-Ha kijössz....elhiszem.-áll meg a fülke ajtaja előtt. Sóhajtva nyitom ki a zöld, telefirkált  ajtót, a szemébe nézek. Zöld szemei megnyugtatóak. Magához ölel, mire hangosan felzokogom. Oldalam cirógatja, még elfogynak a könnyeim
-Gyere...lógjunk el.-kacsint rám. Elmosolyodom, még bólintok.

***

Derek kék motorjának édes dorombolása, megnyugtat ahogy szürke pólójának érdekes illata is. Ahogy hátulról ölelem a derekát, neki dőlök teljesen neki simulók. Hmm...igen ez az illat, Theonak is ilyen volt, szappan, és édes de keserkés ...arcszesz. Mélyen belélegzem, még lehunyom a szemem.
-Hope, lassan egy órája furikázunk.-áll meg, az erdőben keresztül húzódó betonúton, ott ahol ketté ágazik. Az egyik út a Cox házhoz vezet, alig harminc perc az út. A másik pedig a főútra, ahol elhagyható a falú. Leszállók a motorról, és ránézek.
-Köszi, mindent!-mosolygom rá. Leszáll ő is, és az egyik tincsem elsöpri az útból.
-Ti meg mit műveltek?-csattan fel valaki Derek mögött.
-Megvigasztaltam!-feleli Derek Lucasnak majd megölel.-Szia Hope.-nyom egy puszit halántékomra. Felszáll a motorra és elhajt vissza a faluba. Lucas villogó szemekkel néz rám.
-Megdugatod magad velem, majd rámászol Derekre.-csak pillogóm rá.
-Nem is dugattam meg magam...-mondom pánikolva-....hiszen te egy undorító kis...fére...-csatt, az égető érzés az arcomon. Oda kapom a kezem, és ránézek Lucasra. Idegesen néz rám, majd a motorra ül és elhajt. Elveszem a kezem, és megnézem. Véres. Lucas megütött....lehunyom a szemem és rohanni kezdek. Megsem állok a házig. Megtörlöm a szemem, mielőtt bemennék.
-Uram isten Hope, megtörtént?-néz rám Mr.Cox. Még a barna, kedves szemeibe nézek lehunyom a szemem. Philips hozzám lép, és megölel.
-Nincs semmi baj prücsök....-sútogja. Kitör belőlem a fájdalmas zokogás. Az ingébe kapaszkodom, félek elveszem. Felvesz az ölébe és a szobámba visz. Mielőtt becsukódik az ajtó, még meglátom a két kicsit, ahogy aggódva kérdezik Kathaline-t mi történt.Philips az ágyamra ül, cirógatja a hátam, még úgy nem teszek mintha aludnék.Halkan kimegy, de még vissza néz rám. Az ágyban fekszem, a fehér takaró alatt, egyik kezem a szám előtt, ökölbe szorulva. Körmeim bőrömbe apró félholdakat vájnak. Csak könnyezem, hangom már nincs...az éjjeliszekrényen egy levél hever. Elveszem és kinyitom. Emil kézírása van egy képen. "Látod? Nem voltál neki, csak egy játék" a képen Theo van egy lánnyal. Kiszállok az ágyból még az ablakhoz megyek. Kiejtem a kezéből a képet. A kis papírdarab, mintha hangos koppanással érne földet. Arcomon végig gördül egy kósza könnycsepp.Lehunyom a szemem, hogy az édes sötétség körbe vegyen.

Miléna szemszögéből:

Hideg van, fázom....kinyitom a szemem ...Minden fehér...minden tiszta...minden fényes. Hol vagyok? De ami fontosabb ki vagyok én? Körbe nézek a szobában, egy pokróc van rajtam, még egy tálca egy asztalon. Felkelek, és oda botladozom. Fáj mindenem, és bár most keltem, nagyon álmos vagyok.Tekintetem a fürdőben lévő tüköre téved...lehet nem is tükör, hiszen egy idegen, barna hajú lány áll benne. Elveszem a kést ami a tálcán van. Oda megyek, majd kezemmel kinyúlok. Kemény és hideg. A barna lány utánoz, mire én hátra ugrom. Ez az én tükörképem? De az én hajam piros. Nem ez nem az én testem....megfogom a kést és végig húzom a csuklómon a hegyét. A vékony hegből, kibuggyan a kamizsavörös vér. Ez az én vérem? Hiszen fáj....megismétlem, mégegyszer....majd megint...nem! Nem...ez nem lehet az én testem...Az arcomhoz nyúlok, ahogy a tükörkép is, egy kis vérfoltot hagyva sápadt bőrén.Leengedem a vérző kezem...a piros vér végig pereg az alkaromon, hogy az Újhegyemről a fehér csempére hulljon. Ez nem lehet...ez nem én vagyok....ökölbe rándul a kezem, majd egyszerűen a tükörbe ütők. Öklömön felszakad a bőr, az üvegből pár darab, hangos csörömpöléssel érnek földet. Hogy mint a lelkem, millió darabra törjenek szét. Térdre esek, a könnyeim folyni kezdenek....ki vagyok én? Ahogy mindkét kezem vérzik, és a térdem is felsérti a szilánkok...rájövök...hogy én Miléna vagyok....aki egy másik testbe van száműzve....

Hope szemszögéből:

Hírtelen, mint ahogy a szív megdobban, ahogy egy pillangó megrebegteti szárnyát...vagy ahogy egy szív meghasad. Úgy tértem magamhoz egy idegen helyen. Kezem, lábam véres, a fejem zsong...
-Hope, felkeltél?-hallom meg ahogy nyílik az ajtó.
-Mr.Cox...ez nem az aminek...-kezdeném, de leint.
-Alj fel!-szól rám aggodalommal a hangjában. Nagy nehezen állok fel, térdeimből is folyik a vér. Philips kihúz a szilánkok gyűrűjéből, és elém térdel.
-Ez fájni fog....-sóhajt. Majd elkezdi kihúzni a szilánkokat. Öklömbe harapok, hogy ne sikítsak fel. Amint végez rám néz.
-Zuhanyoz le, addig én össze szedem a szilánkokat....utána majd beköltözöm a sebeid...-mondja még feláll.-Nem tudom miért tetted Hope....-simít arcomon a sebre amit Lucas okozott.-De nekem bármit elmondhatsz...-mosolyodik el bizalmasan. Bólintok egyet, a zuhanyozóhoz megyek. Még Mr.Cox elmegy seprűért. Leveszem a ruháim, és a langyos víz alá állok. Égeti a sebeim, és a lelkem is. Amint végzem magamra kanyarítok egy köntöst. Az asztalomon van még egy boríték. Theo írása van rajta. Kinyitom. Egy levél van benne.

"Az én kis reményemnek!
Egy új lány jött. Idegesítő! Folyton a nyakamon lóg.Még az sem tántorítja el, hogy elloptam a halott anyja egyetlen fotóját, és elégettem. Nagyon hiányzol, már nincs ki tartsa bennem a reményt.
a te Theo-d!"

És a borítékban van még egy cetli, amin csak három szó áll.

"Love you forever"

(Hope betegségéről itt olvashatók:http://hu.m.wikipedia.org/wiki/Disszociat%C3%ADv_szem%C3%A9lyis%C3%A9g és a személyiségek kinézette a képen látható:)

Kimaradt jelenetek

 Lucas és Derek motoron

 Derek mikor Hope-val az Ehezők Viadaláról beszélnek 

 Derek mikor azt kérdezik,hogy tényleg barátja-e Lucasnak"

Derek mikor Lucast védi 

 Lucas mikor Hope szidja

Lucas mikor az apja ráveszi,hogy vigye el Hope-t 

Lucas mikor "kedves" próbál lenni 

Lucas és Fatime

Fatime Lucassal beszélget 

 Fatime csókot dob

Fatime Ta-Da

 Hope mikor Derekre mosolyog

 Hope mikor Lucas szidja

Hope így mosolyog Derekre a folyóson 

Amikor Lucas panaszkodik neki.

Kathaline így néz a férjére.

Kathaline gondolkozik

Philips mikor Kathaline vitázik vele

Philips mikor Lucas veszekszik vele

Philips mikor viccelni próbál, de nem nevet senki.

9.fejezet "Együtt?"

FIGYELMEZTETÉS: a fejezet 18-as karikát kap tölem! 

Orion szemszögből:

Ahogy lefékez a motor, végre leszállók róla. A szám még fáj, a fejem zsong...és Hope utolsó gondolatai is csak Theodor Porks volt. Lucas leszáll és a hajába túr. Vigyorogva mér végig.

-Nem vagy semmi, még vérző szájjal is szexinek lenni...ez tehetség!-rá vágok egy grimaszt, ami igen csak fáj. Számon a seb még vérzik, így festve vörösre,alap fehér ajkaimat. Testem még remeg, arcom sápadt, és aki mondhatni megmentett ...azt legszívesebben fejbe  verném.

-Csókolj be, és dögölj meg!- mondom, hogy kicsit hasonlítsak Hope-ra. Lucas,a motorjának támaszkodva néz engem. Nincs rajta póló, csak egy kockás ing, persze kigombolva, hogy izmos felsőteste kilátszódjon. A hasa olyan kockás, hogy kimoshatnék rajta valamit. Arra ahogy így bámulom csak elmosolyodik.

-Azért többet várnék ha már megmentettelek .- kacsint rám. Idegesen lépek elé, lehúzom és megcsókolom. Amint elválok tőle felpofozom.

-Rohadj meg!- sziszegem idegesen. Vissza húz és megcsókol. Kezem alap mozdul, nyaka köré, combomra simít,jelezve, hogy ugorjak fel. Meg is teszem, átkarolom derekát lábaimmal. A ház felé kezd vinni. Mivel nincs itt senki, nem fura, hogy még cipel néha megcsókol. Letesz a szobájában. Itt minden fekete, pedig minden fehér ebben a házban. Még a szekrényei is sötét barnák. Az ágyán fehér a takaró, meg a párna, ezt tuti Mrs.Cox tette.

-Ülj le!- nyom le az ágyra, és eltűnik egy kis helyiségben, ami szerintem egy fürdő. Még ő elvan, meg igazítom a hajam valamennyire. Lucas egy ronggyal, és egy üveggel jön vissza.

-Le kell fertőtleníteni ...- mondja mosolyogva. Pillogom rá párat, majd megrázom a fejem.

-Nem mert az csip...- lenyom az ágyra, csípőmre ül, kezeimet térdével szorítja testemhez. Mozdítani se tudom.

-Ne nyafogj ...- mondja komolyan, kis fertőtlenítőt  a rongyra önt, majd óvatosan a számhoz érinti. Az első ami eljut a tudatomig, az a borzalmas alkohol szag, majd az a fájdalom ami a számba nyilal. Lehunyom a szemem, és úgy érzem mentem meghalok. A fájdalom kezd

csillapodni, egy puha dolgot érzek a számon. Kinyitom a szemem. Lucas puszilt számra, és most a szemembe néz.

-Fuladj  meg....- mormogom halkan. Gonoszul elmosolyodik.

-Azt mondtad, csókoljak be. Na de hová?- suttog a fülembe. Kiráz a hideg, elfordítom a fejem. Lucas nyakam ostromolja lágy csókokkal. Egy jól eső sóhaj hadja el a szám.

-Nolám....- somolyog Lucas, még nyakamat harapdálja finoman. Kezeim még mindig foglyok, de nem is nagyon akarok ellenkezni. Lucas végig simit a hasamon, fel egész a mellemig. Itt már kipattannak a szemeim.

-Ne merészeld .... - sziszegem. Csak elmosolyodik, még markába fogja a jobb mellem. Kikívánkozik belőlem egy halk nyögés. Lehunyom a szemem, még Lucas ajkai az enyémre tapadnak. Éhesen falja az ajkaim, még kíváncsi kezei egész testemet bejárják. Hirtelen elválik tőlem, és végig mér.

-Ahj Hope, nem bírom tovább … akarlak… - morogja. Megragadja az ingem és egy egyszerű mozdulattal széttépi. A fekete gombok koppanása a padlón, a beálló néma csendben, hatalmas zajnak tűnik. Kezem kiszabadul, így egyből eltakarom piros, csipkés melltartóm. Lucas megfogja a kezem és elhúzza.

-Látni akarlak ...látni a gyönyörtől eltorzult arccal ...- súgja ajkaimra, amiket egyenként csókol, majd harap meg. Felhúzom a lábaim  magam elé, hogy távol tartsam magamtól, és ne is lássa a testem. Lucas térdeimre teszi a kezét, úgy húzza szét őket, hogy lábaim közé feküdjön. Kezeim még a mellkasomat takarják. Zihálásom, hangos visszhangot ver a fekete falakon. Az ég szerelmére, annyira akarom öt. Testem szinte síkit érte, a szívem vadul kalapál, annyira, hogy félek mindjárt össze töri a bordáim. Lucas a hasamra csókol, majd a belső combjaimra is lehel egyet-egyet. Jól esőn sóhajtok, kezemmel a hajába markolok. Kezei a combomon szánkáznak fel és le. Lehunyom a szemem, még élvezem az édes csókokat, és a lágy érintéseket. Hamar lekerül rólam a cica naci is.  Bal lábam felemeli, és bokámtól egész a combomig csiklandós puszikat lehel bőrömre. Elmosolyodom, és magamon érzem tüzes, és felettébb éhes pillantását. Rá pillanatok a szempilláim alól. Lehajol és ajkát fehérneműm  finom anyagához érinti.

-Nedves...csak nem kívánsz ....?- vigyorog önelégültem. Fújtatok egyet idegesen. De hiába szór szikrákat a szemem, hamarosan minden ruhám a padlón köt ki. Persze Lucason még mindig, rajta vannak a ruhái. Lerángatom róla a kockás inget. Mikor az övéhez érek hangosan felnevet.-

Nyugi cica!- nyom vissza az ágyra. Szája megint bejárja a testem, néhol nyelvével cirógatja a bőröm, vagy ép megharapja. Csintalan nyelve hamarosan megtalálja legérzékenyebb pontom. Hátra vettem a fejem, még hangosan nyögöm.

-Lucas......- nyöszörgöm halkan. Persze nem hadja abba. Haját markolom, mert félek hogyha nem kapaszkodom meg, elveszem. Lábaim a vállára húzza, így karolja át a combjaim. Az eddig halk szobát most a sóhajaim töltik be. Mindkét kezemmel Lucas fekete tincseibe kapaszkodom. Bár hiába ....testembe mintha csak villám csapja, rakodik végig minden porcikám. Ereimben vér helyett kavicsok száguldanak.

Testem ívbe feszül, még testem remeg. Lucas felmászik, és a szemeimbe néz.

-Milyen volt?-néz rám gonoszan. Szusszanok egyet még rá nézek. -Nem akarod visszonzni ?- kérdezi kedvesen. Elgondolkozom, majd átfordítom magunkat, hogy én legyek felül. Ahogy csípőjére ülök, megérzem lüktető szükségét. Elvigyorodom.

-Ki is akar kit?- kérdezem gonoszan.

-Nem titkolom ...hogy már apu porsche-ján is meg akartalak kefélni ...de ott voltak a húgaim. - vigyorog rám. Megfogja a kezem, csuklómra harap finoman. Felnyögöm hangosan, kicsit a fájdalom kicsit az élvezet miatt. Hope komolyan nemet mondott volna  erre Theodor miatt?  Lehajolva csókolom meg, vadul megharapom a felső ajkát.

-Nekem is vérezzen? Nem elég, hogy a te alkoholos véred nyelem?-néz rám szarkasztikusan. Nyelvet öltök rá.

-Senki nem mondta ....- hajolok le egy gyors csókra. Végig csókolom arcélét, az állát, nyakát, kulcscsontját, mellkasát, és isteni kockás hasát. Mikor elérem a nadrágja korcát, elbizonytalanodok. Hope nem lesz boldog ha megtudja ....várjunk csak.....HA megtudja! Igen, lehet meg sem tudja, hiszen Lucas csak nem akar erről beszélgetni.... Még így elagyalok, már az Amerika kapitányos alsóját is a földre dobtam.

-Menő alsó ....- kacsintok rá.

-Mert a nyuszis bugyi szexibb mi? - fintorog rám. Fújtatok egyet, majd számba fogadom, férfiasságát. Egy hangos, mély sóhaj tör fel Lucasból, és hajába túr, ezzel felborzolva azt. Büszke leszek, és finoman kezdem el mozgatni a fejem. Fura érzés, de nem rossz. Egy kéz a hajamba túr, megmarkolva azt segít a mozgásban. Egyre gyorsabban mozgatja a fejem, és egyre többet sóhajt fel. Hirtelen lenéz rám, gonosz mosollyal.

-Végre jóra használod a nagy szád!- nevet fel gonoszan. Ha szemmel ölni lehetne… hamarosan Lucas is eléri a csúcsát. Fintorogva nyelem le élvezete nyomát. Megfogja a kezem, és maga alá ránt. Rám fekszik még megcsókol. Viszonzom és végig karmolom a hátát. Egy jól esőt felmorran. Elmosolyodom és megcsókolom finoman. Persze ő egyből ajkamra mar. Fordítók a helyzeten, hogy  én legyek megint felül.  Felül, hogy az ölében üljek.

-Kész vagy?- kérdezi, a szeme vadul csillog, és úgy néz rám mint egy kicsomagolatlan ajándékra. Bizonytalanul bólintok. Combomra simít, és finoman előre nyomul. Ami eljut a tudatomig az a fájdalom, majd a feszítő érzés. Hátra vetem a fejem, még mélyeket lélegzem. Lucas a hátamat átfogva tart meg, és csak vár, nem mozdul, az arcom fürkészi. Végig csókolja az arccsontom, az állam, a homlokom az orrom, és a szemhéjaimat is. Elmosolyodom a kedveskedésre.  A fájdalom is enyhül, így kinyitom a szemeim. A szemembe néz, és megcsókol. Viszonzom, mikor  kihúzódik, majd lassan vissza nyomul felnyögöm. De már nem csak a fájdalom miatt. Nyakamat bombázza apró csókokkal, még tovább mozog bennem. Fáj, de valahogy még is jó. Fejem hátra vetem - mivel a hajamnál fogva húzza hátra a fekete hajú- így Lucas már a torkomat csókolja.  Egyre gyorsít a mozgásban, és egyre jobban fáj megint. Az arcára nézek, amin örült vágyat látok, így még a fájdalom is elviselhetőbb. A szemembe könnyek tolódnak, bár nem akarom. Lucas megint megcsókol, így a figyelmem megoszlik ....Már nem is fáj annyira. Hátra vetem a fejem, hangosan zihálva. Lucas mély, férfias nyögései visszhangot vernek.

***

Hope szemszögből

A reggeli nap fénye, cirógatja az arcomat. A kényelmes ágyban nyugtozom egyet, és meg fordulok ,  a párna álla simítom a kezem. Egy kar átfogja a derekam, és valaki az arcomra csókol.

 Mosolyogva nyitom ki a szemem. De a Theo helyet ...Lucas van mellettem. Felsikoltok, és ki ugrom az ágyból.

-Neked is jó reggelt Hope...- morogja álomittas hangon.

-Mit keresel a szobámban?- csattanok fel.

-Egy:ez az én szobám ....kettő:ne kiabálj mert lebukhatunk ....három:Ha kiabálni akarsz ..arra van az ajtó ...- néz fel rám idegesen. Hajamba túrók idegesen.

-Csókolj be, és dögölj meg ...- sziszegem.-

Tegnap megtettem ...és élvezted!- vigyorogva fordul a fal felé. Dobbantok a lábammal idegesen, és kiviharzom.

***

Új iskola, ez ebben az évben a harmadik. Mrs.Cox egy uzsonnás táskát nyom a kezembe. Majd elsiet a kicsikkel.

-Az igazság az Hope, hogy Kathaline borzalmas kaját szokót csomagolni. Így....- nyom a kezembe egy kis pénzt-...ez maradjon kettőnk között, és vegyél valami finomat. - kacsint rám. Pillogom párat majd rá nézek.

-Luck...vidd be Hope-t a suliba!- mondja. Erre Lucas is felnéz a reggeli palacsintájából.

-De...én....-kezdi de Mr.Cox bele vág.

-Köszönöm, ne késetek ...Hope-nak ez az első napja!- vigyorog a fiára majd elsiet.

-Hát ez pazar...-csattan fel

-Én sem repesek … elhiheted!- mondom neki idegesen.

-Tegnap este valahogy kedvesebb voltál!- fintorog rám.

-Tényleg ...- gondolkodom el. Mi volt tegnap? Minden ki eset ...de ezt nem pont ettől a féregtől fogom megkérdezni.

-Na mi lesz? Gyere már!- ránt meg Lucas. Majdnem elesem, de még idejében kap el egy fiú. Mikor végre biztosan állok a lábamon, szemügyre veszem. Alacsony, de izmos. Pufók arca van, de ez is jól áll neki. Féloldalasan mosolyog rám, így kivillannak fehér fogai. Barna hajában

egy napszemüveg van, hogy hátra fogja fél hosszú tincseit. Zöldes barna szemei barátságosan csillognak rám.

-Bo...bocsi...- hebegem. Megrázza a fejét.

 -Nem baj, Derek vagyok. Lucas egyetlen barátja ...-fog velem kezet.

 -Hope vagyok ...- mondom mosolyogva.

 -Az új játékom!- ölel át hátulról Luck.

-Meg a jó édes nénikéd!- dühöngöm, még megfogom az Éhezők Viadala könyvemet. Ez egy új könyv, alig három hete jelent meg. Emil vette nekem, mert szerinte illik hozzám.

 -Ohh...az Éhezők Viadala...-  bök a könyvre

 -Gyertek már kockák!- csattan fel Cox. 

-Együtt?- kérdezem Dereket.

-Együtt...- biccent mosolyogva.

8.fejezet "Új élet, új én"

FIGYELMEZTETÉS: Ez a fejezet erotikus tartalom miatt, 16-os karikát kapott...


Egy erdővel szegélyezett úton halad a kocsi, mellyel új életem felé visznek. Theo segített becsomagolni. Nem akartam otthagyni... soha. Ő az életem értelme... Valahogy vissza kell jutnom hozzá. Mrs. és Mr. Cox valami förtelmes zenét hallgatnak, a rádióból. Mrs. Kathaline Cox, egy rövid szőkés barna hajú, sovány de alacsony nő. Arcélei finomak, még szemei kékek, akár a tenger. Arcán folyton mosoly pihen. Mr. Philips Cox, izmos, magas, és szakállas férfi. Arcvonásai mindig kedvesek, és sosem rest viccelni vagy ércelődni.  Talán harminc éves lehet. Ahogy leparkol a kocsi - egy nagyon drága, és piros  porsche - az első dolog amit észre veszek, az egy hatalmas rét. Mindenhol vadvirágok pompáznak, és az illatuk egyből megcsapja az orrom ahogy kiszállok.
A réten két kislány játszik. Az egyik rám emeli gesztenye barna átható pillantását. Az arcát keretbe foglalja hosszú, egyenes, barna haja. Arca hófehér, akár egy tündéré. A másik kislány egyből felénk kezd rohanni virágokkal a kezében. Hosszú szőke haja csak úgy lebeg utána. Amint elér hozzám felnéz rám. Kék pillantását látva,tényleg angyalnak tűnik. Nem illek én bele ebbe a tökéletes családba.
- Te vagy az új nővérem? - kérdezi a kislány kedvesen mosolyogva. Csak bólintok meglepetten.
- Halley, hagyd levegőt venni... még mindig sokk alatt áll, hogy láthatott engem! - mondja Mr. Cox. Kiveszi a bőröndöm a kocsiból, és rám kacsint.
- Jajj menj már Philips! - nevet fel Mrs. Cox. - Inkább a rosszullét ellen harcol miattad. Halley egyetértően bólogat, de én még mindig nem tudok szólalni.
- Hol van Lucas? - kérdezi Mrs. Cox, elterelésből.
- Motorozik, azt mondta siet vissza. - ad választ a másik kislány. Halley megfogja a kezem, mintha meg akarna bizonyosodni benne, hogy itt vagyok.
- Fatime vagyok, amúgy! - szólal meg megint a barna hajú.
- Hope... - nyögöm ki végül.
- Oh igen, annyira imádom a neved, olyan aranyos! - áradozik Mrs. Cox.
- Akkor a mi lányaink miért Halley, és Fatime? - csókol felesége arcára a híres író.
Mr.Cox író, még Mrs.Cox zongora művész. Nem csoda hogy ilyen gazdagok.
-Jaj te...mintha hagytad volna hogy bele szóljak mi lesz a nevük.-fedi még kedvesen férjét Mrs.Cox. A motor halk morgása az amit először meghalok. Hátra fordulok, és megpillantom a fekete motoron ülő férfit.

Tizenhét évesnek tippelném, fekete rövid hajából néhány tincs a szemébe lóg. Pólója teljesen a testére tapad, így kirajzolódnak izmai.. Arcéle durva, és kicsit borostás is. Szemeit ellenségesen össze húzza, míg lefékez előttem. Kicsit sem kedves arckifejezéssel mér végig. Bele borzongóm ahogy azok a csoki barna szemek végig siklanak a testemen.
-Ez mi?-néz Mr.Coxra.
-Ő az új húgod, légy kedves!-förmed rá az apja. Mindenki beindul a házba, élen a család fővel. Csak én, és "kedves" bátyám maradunk kint.
-Szia, szőszi!-hangja bár kedvesnek is mondható, az arca olyan mintha undorodna tőlem.
-Csókolj be, és dögölj meg....-morgom. Elkapja a csuklóm, és a kocsihoz nyom. Ijedt arcomat látva elmosolyodik.
-Első szabály:te egy senki vagy…azt teszed amit mondok....vigyorogva és dalolva...vili szőszi?-sútogja a fülembe a szavakat. Hirtelen gyorsabban ver a szívem.
-Rohadj meg....-sziszegem. A következő amit érzek,egy  harapást a nyakamon. Egy fájdalmas kis nyüszítés hagyja el a szám.
-Légy jó, vagy teszek róla hogy pokol legyen itt az életed.-azzal elsétál. Kifújom a levegőt, még gondolatban elküldöm egy szebb helyre. Most jól jönne egy marék Éjfürt. A ház belülről is gyönyörű.  Modern még is kifinomult, a nappaliban, két kanapé, egy hatalmas tévé, és fotelok vannak. Egy fekete kis emelvényen, egy hófehér zongora áll, pont ott, ahol a nappali fala üveg. Fehér szőrmés szőnyeg borít mindent. Halley, és Fatime le is ülnek rá hogy játszanak. Mrs.Cox a konyhába megy, ami össze van nyitva a nappalival. Lucas leveszi a dzsekijét, egy nagyon lassú, nagyon szexi mozdulattal teszi. Lehet csak az én agyam lassítja le.
-Érezd magad otthon Hope-mosolyog rám kedvesen Philips. Csak bólintok, még a kanapé szélére ülök. Lucas kicsit túl közel ül hozzám, még mosolyogva néz rám.
-Mit bámulsz?-kérdezem ellenségesen.
-Egy szőke békát!-nevet fel Lucas. Felfújom a pofazacskoim durcásan és elfordulok.
-Azt mondtad csókoljak be, na de hová, kedves Hope?-simít combomra. Kezére sózok egy nagyot.
-Inkább csak dögölj meg!-állok fel. Halley egyből hozzám rohan.
-Anya...megmutathatom Hope új szobáját?-kérdezi.
-Persze cicám....Lucas szobája a mellett van az övé.-jön a válasz. Ho...Hogy hol....? Arcomra egy perc alatt kiül a döbbenet.
-Szomszédok leszünk....hát nem remek?-nevet fel Lucas.
-De, egyszerűen isteni...-sziszegem.

***

Mint a házban minden, a szobám is fehér. Fehér ágykeret, szekrények, éjjeliszekrény. Még a jó isten is fehér ebben az istenverte házban. Morgom magamban még elkezdem kipakolni.
-Fehér, mint a friss hó....szerintem csak a hajad miatt választottak téged...mert szinte fehér.-ahogy a szekrény ajtó előtt állok, egy idegen test nyomódik nekem. Lucas, mély borongós hangját tisztán hallom pedig suttog. lehelete a nyakam cirógatja. Egyik kezével a szekrényen támaszkodik, még másikkal a derekam karolja át. Vérem gyorsabban kezd áramlani az ereimben, és valamiért csak kortyolni tudom a levegőt.
-Mit akarsz?-sziszegem erőtlenül.
-Téged.....-súgja, keze derekamról a combomra siklik, még puha ajkai megtalálják a nyakamon az ütőerem. Akaratlanul is felnyögöm.
-...édes a hangod....-morogja a nyakamra. Keze már a combom belsejét cirógatja. Elégedett sóhajok hagyják el a szám, ahogy keze egyre feljebb siklik. Kezemmel a szekrénynek támaszkodom. Lucas kíváncsi keze már a legérzékenyebb pontomon pihen. "Ohh abba ne hagyd!" Sikolt a hang a fejemben, és most egyet értek vele. Lucas torokhangon felkuncog még az állam vonalán csókol végig. Elfordítom a fejem, hogy ajkaink végre találkozzanak. Vadul csókol, és éhesen, néha az ajkaimra mar. Keze már a nadrágomban matat, és kezdem úgy érezni hogy a testem mindjárt felgyullad. Testem egyre jobban bizsereg, még Lucas hol a nyakam harapja, hol a számat csókolja.Testem mintha egyre jobban közeledne a beteljesedéshez, agyamra leszállt az a bizonyos rózsaszín köd. Az sem érdekel, hogy Lucas két ujja az, ami a finom csipke anyagon keresztül cirógat. Lihegve fordulok meg hirtelen. Lucas arcára is kiül a meglepetség. A szekrénynek vetem a hátam, inge nyakát megragadva rántom magamhoz, és tapasztom szám az övére.

 Csintalan nyelve megtalálja az enyém. A csókba nyögöm mikor Lucas keze  a bugyimban siklik. Érzem, hogy nincs
messze a beteljesedés. Ezt a szapora légzésem, és néha-néha elejtett nyögéseim is bizonyítják. Mikor érzem, hogy hamarosan elérem a csúcsom, Lucas hirtelen ellép tőlem.
-Tudtam, hogy akarsz....-azzal kisétál. Lihegve rogyok a padlóra. Testem még remeg, a beteljesülésért. Hogy az az aljas kis....

***

Mrs.Cox, ma bevitt engem, meg a két kicsit a közeli városba vásárolni. Kaptam egy kis költőpénzt, így gondoltam veszek magamnak valami új dolgot. Végül arra gondoltam, hogy ha Lucas szerint szinte fehér a hajam, rácáfolok. A fodrász szerint, a barna is jól áll nekem.  Nekem is tetszik. Mivel maradt még pénzem, adtam fel levelet Theo-nak, Emil-nek, és George-nak is. Amint vissza indulok, az erdő szélén ami haza vezet, valami idegbeteg elém farrol a motorjával.
-Idióta!-kiáltok rá.
-Ugyan, cica..pattanj fel!-néz rám kihívóan. Kopasz és igen nagydarab fickó. Egyik lábamról, a másikra ugrálok idegesen.A férfi leszáll a motorol, és felém sétál. Hátrálni kezdek, a szívem vadul ver....valaki segítsen.... Egy másik motor fékez le mögöttem.
-Bob, gyer.....ohh, új játék?-hátra kapom a fejem. Egy másik fickó, csak ennek hosszú a haja, és nagy a szakálla. "Futnod kell!"  Hallom meg fejemben a hangot. "Jaj, nevezz Orionak, ne hangnak...idegesítő!" Na jó, akkor Orion.
Az utolsó amit érzek, egy kéz a karomon. Aztán már csak a sötétség, a hideg sötétség.

Orion szemszög:
Hope, már nem bírta a mai nap megrázkotatásait. Így átvettem a hatalmat a testünk felet. Hátra fordulok és felpofozom a szakállast. Viszont arra nem számítottam, hogy viszonozza. A vér kibugyan a felső ajkamból. Felsziszenek.
-Ereszd el!!!-kiált egy hang, valahonnan ismerős....ooohhhh igen, ma az ő ujjai okoztak nekünk szép perceket.
-Lucas? Csak nem a tiéd ez a kis ribanc?-kérdezi a kopasz.
-Ő a húgom, és nem egy ribanc-sziszegi idegesen Luc.-Hope, szálj fel!-nem kellet kétszer mondani.Mögé szállok, és szorosan átkarolom derekát. Lucas nem vár sokat, már is elindul.
-Tetszik a hajad, felnőttes!-pillant hátra rám válla felet.

Cox család ^^